54. fejezet--> Gratulálok a felvételidhez

ADAM

A szombati suli után vasárnap 12 órás munka volt. Délelőtt egy műszaki mentést leszámítva nyugodtan telt. Ebéd után Ryan külső gyakorlatra vitt minket az akadémiai labirintus és füst terembe. Ismertette a feladatunkat a hadnagyunk. Én Mark után következtem a sorban ahogy mindig ha gyakorlatoztunk. Mindenki sikeresen időre teljesítette a pályát, teljes felszerelésben a bábut kimentve.

- Szép volt fiúk! Pakoljatok és irány a laktanya.

- Igenis uram! hangzott egyszerre.

Amikor visszaértünk Lisával futottam össze a mosdóban.

- Szia! Milyen volt a gyakorlat?

- Szia Lisa! Jó volt, köszönöm. Jól ment.

- Tudtam én, hogy ügyes leszel. mosolygott. Ugye ma estére nem terveztél semmit?

- Nem, miért?

- Óh csak mert ígértem neked a sikeres vizsgáért cserébe szervezek egy bulit ami ellen nincs kifogás.

- Hát…rendben és hol lesz?

-A Tűzfészekben.

Lisa miután közölte nincs kibújási lehetőség rögtön nekiállt a szervezésnek. Fontos volt számára a pontos és tökéletes kivitelezés ebben is maximalista volt akárcsak a hivatásában. Remélem Rose is eljön a buliba hiszen mi még mindig jó barátok vagyunk vagyis ebben bíztam.

PÁR PERCCEL 8 óra előtt Mark jött értem. Egy farmer dzseki és farmer nadrág volt rajta.

- Kész vagy? Indulhatunk? Lisa már a Tűzfészekbe vár.

- Persze mehetünk. Csak magamra kapom a kabátom is.

Jó érzés volt, hogy a szerelmem az én tiszteletemre szervezett egy bulit. Már rég tudtam időt szakítani egy felhőtlen kikapcsolódásra. Nem tudom mi lesz a Tűzfészekben de biztos csak egy baráti összejövetel.

- Csak utánad. mondta Mark miután megérkeztünk a bejárathoz.

- Gratulálok a felvételidhez! kiabálták egyszerre a bent lévők mikor beléptem.

- Köszönöm kedves tőletek!

A bár is fantasztikusan fel volt díszítve. Amint beléptem nem akartam hinni a szememnek az összes kollégám és barátom ott volt. A meglepetés tortám egy nagy piros tűzoltó autó amit éppen Lisa hozott nekem egy zsúrkocsin.

- Azt hiszem ez a 18-as ehető mása, szuper és ötletes köszönöm. öleltem meg.

A torta után beszélgettem a kollégáimmal és barátaimmal örültem, hogy Rose is eljött.

- Kedves Adam! Úgy tudom van egy kedvenc DJ-d. Az első gondolatom az volt, hogy megszerzem neked a legújabb mixét de aztán támadt egy jobb ötletem, fordulj meg!

Mikor megfordultam azt hittem a szemem káprázik. DJ Parker állt a színpadon. Hihetetlen, hogy az én bulimon nekem és a barátaimnak mixeli a zenéket az a dj akit eddig még nem láttam és hallottam élőben. Bár Lisa barátságot kért tőlem mégis éreztem, hogy a szíve mélyén szeret.

- Hogy sikerült Parkert elhoznod?

- Ez maradjon az én titkom. Szerettem volna ha tényleg lenne egy felejthetetlen bulid. A barátaiddal illetve a második családoddal.

- Ez örök élmény marad az biztos.

Még párat táncoltunk és beszélgettünk,aztán mindenki indult haza mert holnap újra Chicago városára kellett vigyáznunk.

MÁSNAP REGGEL…már a nap is besütött a szobám ablakán mire felébredtem. Szerencsére csak kora délutánra kell mennem dolgozni. Lisa ezt is megbeszélte a góréval. Bár az igazság az, hogy nem is tudtam volna korán felkelni.

- Jó reggelt! Milyen volt a buli? kérdezte nővérem mikor a konyhába találkoztunk.

- Neked is, szuper volt. DJ Parker pedig élőben, zseniális. ezzel elmeséltem neki a tegnap estém.

Reggeli után elmentem futni majd az iskolai jegyzeteim néztem át még nem indultam dolgozni.

53. fejezet-->Barátság vége? 2. rész

LISA

A parancsnok hívatott minket Rose-zal ismét miután a repülőtéri riasztásról visszaértünk. Még a góréra vártunk Rose továbbra sem beszélt velem.

- Bár nem tudom mi miatt vesztek össze, de jó lenne ha tisztáznák a dolgokat vagy pedig kénytelen leszek valamelyiküket áthelyeztetni. Én ezt nem szeretném megtenni, így gondolkozzanak! kaptunk egy kis letolást a nagyfőnöktől.

- Igaza van, Rose beszéljük meg! Vagy legalább hallgass végig! mondtam miután kijöttünk az irodából.

- Nem vagyok rád és a véleményedre kíváncsi. Egyenlőre együtt dolgozunk de remélem már nem sokáig. ezzel a folyosón hagyott.

Remélem már nem sokáig. Ez a mondata nem tetszett a társamnak, talán itt akarja hagyni a laktanyát. Azért bíztam benne, hogy nem ilyen rossz lesz ennek a dolognak a vége.

- Hallottuk a folyosói veszekedéseteket. Ugye nem fogjátok engedni, hogy a góré külön laktanyába tegyen titeket? kérdezte Ryan.

- Sajnos ez nemcsak rajtam múlik. feleltem.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! 16-os mentő kígyómarás a Lincoln Park állatkertben.”

Még a város szélére értünk nem beszéltünk egymással. A gyors segítségnek hála az állatgondozóját sikerült stabil állapotba az egyetemi kórházba vinni. A visszafelé úton lévő csendet én törtem meg.

- Tudom, hogy szerelmes vagy Ryan-be. Mikor ő elmondta nekem az érzéseit én csak annyit mondtam neki, hogy csak jó barátként szeretem. Hiszen én még mindig Adam-ba vagyok szerelmes.

- Hagyjuk ezt a témát. Nem érdekel még együtt dolgozunk de ennyi.

Mindig haragudott rám a társam és egyben az egyik legjobb barátnőm Azt hiszem nem várok tovább, amint visszaértünk megkeresem Ryan-t.

- Hol vannak a 18-asok? kérdeztem Peter-t.

- Külső gyakorlatra mentek, legalábbis azt hiszem.

- Köszi, majd ha visszaértek beszélek Ryan-nel.

Adam-ra még mindig haragszom bár már próbálkozik, hogy visszanyerje a bizalmam. Rose pedig még mindig az egyik legjobb barátnőm nem akarom őt elveszíteni.

- Lisa jöjjön! Rose merre van? jött Raymond a pihenőből.

- Nem tudom. válaszoltam.

- Egyenlőre maga is elég lesz. Ő itt Kathy mentősnek tanul. Pár műszakot itt lesz, hogy megnézze milyen ha éles helyzethez riasztanak. mutatott be a parancsnok minket.

- Szia Kathy! Gyere körbevezetlek és a 16-os mentőt is megmutatom. Biztos jól fogod magad érezni, a srácok is jó fejek csak néha túl sokat poénkodnak. Persze ne vedd őket komolyan.

Az újdonsült kollégánkat is bemutattam a fiúknak majd a laktanyában is körbe vezettem. A társam még mindig nem láttam az állatkerti riasztás óta.

- A társad merre van? kérdezte Kathy miután már a mentőt is megmutattam neki.

- Ez jó kérdés. Tudod egy magánjellegű dolog miatt nem rég összevesztünk és azóta csak a szakmáról beszélünk valamint a mentéseknél.

Mire a placcról visszaértünk már Rose is a konyhába volt. Bemutattam őket egymásnak Kathy-vel de egyenlőre többet nem beszéltünk.

Alig vártam már az első hétvégét ami a képzést illeti. A munkahelyi környezetből is jó volt kilépni bármennyire is szerettem a hivatásom. Rajtam kívül még egy lány volt a csoportomban, Dorothy. Kedves, aranyos lánynak tűnt így reméltem jó barátság lesz köztünk. Az első mentori óra után megnéztem milyen óráim lesznek még. Ápolástudomány, Egészségügyi jog alapjai és csecsemő-és kisgyermek gondozás. A parkban épp a füzetem kerestem mikor Adam jött hozzám. Kérdezte eddig milyen a suli majd egy kicsit még beszélgettünk és ő már ment is a következő órájára.

52. fejezet-->Katasztrófavédelmi képzés

ADAM

Miután beszéltem Markkal épp a mosdóba mentem mikor az öltözőben halk sírást hallottam, Lisa volt összekuporodva az egyik padon.

- Mi a baj? kérdeztem, mert láttam a kisírt szemeit.

Elmesélte, hogy összeveszett Rose-zal de valami magánügy miatt. Nem sokkal később Rose-zal a lépcsőn futottam össze.

- Lisát sírva találtam az öltözőben. Mi történt? kérdeztem a mentő páros másik tagját.

- Összevesztünk, de magánügy. mondta.

- Igen ezt már tudom de nem láttam még két lányt akik ilyen jó barátnők lennének mint ti. Egyikőtök kezdeményezze a kibékülést mielőtt a munkátok rovására is menne. Mind a két mentősünkre szükségünk van itt a 15-ös laktanyában és Chicago városában is.

- A barátok néha elválnak. mondta. Majd magamra hagyott.

ELTELT EGY HÉT és a lányok között még mindig feszült volt a hangulat. Már a parancsnokis beszélt velük de nem sokat számított. Remélem azért nem teszi őket külön laktanyába. Hétvégén lesz az első napom a katasztrófavédelmi tanulmányaimban, ha jól láttam az órarendet Lisa is a suliban lesz.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Sugárzó anyag az O’Hare repülőtéren. 18-as tűzoltó, 15-ös kocsi, 7-es katasztrófavédelem és 16-os mentő.”

Szerencsére vagy nem is tudom az e még nem voltam ilyen riasztáson az újonc létem alatt. Bár az akadémián egy keveset ilyenről is tanultunk de részletesen nem sokat tudtam az ipar biztonságról. Többek között ehhez is inkább a katasztrófavédők és a különleges egység van kiképezve.

- Ne aggódj Adam! Ezt a riasztást Peter fogja vezetni. Neki és a csapatnak megvan, a megfelelő felszerelése és az eszköz hozzá. fordult hátra Ryan az autóban.

Bíztam a 7-es brigád minden tagjában hiszen tudtam mennyire jó csapatot alkotnak ők is.

Már folyamatban volt az adott terminál kiürítése mire odaértünk. A 7-es csapat védőfelszerelésben közelítette meg a helyszínt. Bár a jel a hordón volt szerencsére biztonságosan lezárva hagyta ott valaki. A repülőtérre kiérkező mobil labor sem állapított meg káros anyagot a levegőben, így a rendőrség kihívása után már csak a biztonságos elszállításról kellett gondoskodni.

- Miért szórakozik valaki ilyen veszélyes dolgokkal? kérdeztem már ismét a laktanyában a többiektől.

- Ez a kérdés amire sosem kapsz választ. felelte Peter.

- Ha visszaértek a mentőseink a kórházból küldjék be őket hozzám! jött a parancsnok a közös nappaliba.

- Rendben. feleltem. Remélem nem akarja egyiküket sem elküldeni. mondtam miután elment.

- Talán nem, semmi kedvem új embereket megszokni. válaszolt Ryan.

Hamar elérkezett az első hétvége ami a katasztrófavédelmi tanulmányaim illeti. Örültem mikor a srácokat meg láttam akikkel az előkészítőre is jártam. Jó volt nem egyedül és idegennek lenni az iskolában.

- Kíváncsi vagyok az egész évre és a tananyagokra is. törte meg a csendet Ben mikor az első óra termét kerestük.

- Én is, de hamarosan minden kiderül. mondtam mikor beléptünk a terembe ahol a mentorunk várt.

A szokásos év eleji bemutatkozás, iskolai házirend és szabályok megismerése után az óra beosztásokat is megkaptuk, egyenlőre még csak elméleti ismereteket fogunk tanulni: bányamentés, vegyvédelem és katasztrófavédelmi alapismeretek a mai nap folytatásaként.

- Bányamentés, már most nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé. Az előkészítőn is elég unalmasnak tartottam és csak rövid ideig tanultuk. Nem tudom hogyan fogom kibírni majd a 90 percet. nézett az órarendünkre Aiden.

- Én elvoltam vele bár nekem sem volt a kedvencem. Talán az oktató miatt, hátha itt más lesz. feleltem. Viszont a vegyvédelem már most érdekel.

Bányamentés előadás előtt még volt egy kis időnk így az újdonsült barátaimmal az iskolát és a környékét is megnéztük. A suli mellett volt egy kisebb park is ahol padok kaptak helyet. Pár diák már elfoglalta őket akik épp mint mi az órarendjüket tanulmányozták, Lisát is megláttam így gondoltam oda köszönök neki.

- Szia Lisa! Eddig milyen a suli?

- Szia Adam! Minden szuper, jó fej csoport társak és szerencsére a mentorunk is segítőkésznek néz ki. Neked?

- Én is jól érzem magam bár eléggé bele vágunk már az első nap mindjárt mehetek bányamentés előadásra. Már mennem is kell! néztem az órámra. Szia és jó volt látni! köszöntem el tőle.

51. fejezet--> Barátság vége? 1. rész

LISA

A jelentéseket írtam az asztalomnál mikor Adam odajött és azt mondta beszélni akar velem. Az udvar ismét jó helynek tűnt szerencse, hogy a falak nem tudnak beszélni. Elmondta az igazságot róla és Izabelláról bár, azt nem értettem miért az ősök mondják meg kivel járhat és kivel nem a nagykorú lányuk. Ez a beszélgetésünk itt félbe maradt mert egy gyártűzhöz kaptunk riasztást.

A helyszínen már az egész épület égett, a srácok nem dacolva a benti forrósággal és a halál közeli szagától már mentek is be a tomboló tűzbe. Adam még egyszer rám nézett és már nem is láttam.

- Nyugi Lisa! Túlélik, mindig túlélik! Koncentrálj most itt kellesz! szólt rám Rose.

Már rutinosan és ösztönösen tettem a dolgom egészen addig még a rádióban meg nem hallottam a srácok hangját, hogy nem tudnak kijönni. – Adam és a többiek tök mindegy hogyan csak gyertek ki. fohászkodtam magamban. Mintha a vérszerinti testvéreim lettek volna.

- Megnyitjuk a vízágyúkat! hallottam Raymond parancsnok határozott mondatát.

- Nyugi a parancsnok tudja mit csinál ez az utolsó esélye a fiúknak. mondta a társam. Ne feledd, hogy Ryan is bent van akiért én is ideges vagyok nemcsak Adam.

Azt hiszem Rose-nak el kell mondanom, hogy a country parti után hazavitt a hadnagy de előtte még szerelmet vallott nekem. Jobb ha ezt tőlem meg mert tényleg szívből szereti az egyik kisfőnököt.

- Jól vagy? Aggódtam érted és a többiekért is. mentem Adam-hoz miután láttam, hogy szerencsésen túlélték.

- Jól vagyunk. felelte és már ment is vissza dolgozni.

Pár óra múlva már ismét a laktanyába beszélgettünk ahol elmondtam Adam-nak, hogy nekem még idő kell maradjunk a barátságnál.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! 16-os mentő ismeretlen okból megsérült egy férfi a 42. utcánál.”

Szerencsére csak egy kiment bokát kellett helyre tennünk és befásliznunk. A férfi megköszönte és ment is a dolgára.

- Ha visszaértünk valami fontosat kell neked elmondanom jobb ha tőlem tudod. mondtam Rose-nak visszafelé.

- Persze, megbeszéljük.

Fél órával később már az öltözőben vallottam be mindent Rose-nak a country buliról, hogy mi történt miután ő eljött és Ryan szerelmet vallott nekem.

- Ryan segített, hogy Adam-et féltékennyé tegyem, mert elmeséltem neki mindent. Talán az alkohol hatása vagy jól esett másnak is erről beszélni. Nem tudom de én mondtam neki, hogy csak jó barátként szeretem.

- Szóval akkor ezért voltál feltűnően sokat mostanában vele! Nem hiszek neked, hogy csak Adam-et akartad féltékennyé tenni. Szép barátnő vagy! Mióta idejöttél tudod mennyire tetszik nekem a 18-as csapat hadnagya. Eddig a legjobb barátnőmnek tartottalak de már rájöttem nem vagy az. Mert a legjobb barátnők nem csinálnak ilyet. ezzel otthagyott az öltözőben. Még csak a válaszom sem hallgatta meg.

Rosszul estek Rose szavai, hát ezt kapja az ember ha őszinte akar lenni. Ki kellett szellőztetnem a fejem, így szóltam a parancsnoknak teszek egy kört a laktanyától nem messze. Felhívtam Rebeccát akinek elmeséltem a Rose-zal való kis vitánkat. Neki sikerült annyira megnyugtatni, hogy vissza tudtam menni dolgozni.

- Mi a baj? kérdezte Adam mikor látta a kisírt szemeim.

- Eléggé összevesztem Rose-zal de magánügy miatt inkább, nem pedig szakmai. Ebben az egészben az a legrosszabb még a válaszom se hallgatta meg. mostam meg vízzel az arcom.

- Beszéljek vele? Talán meg tudom győzni, hogy hallgasson meg.

- Aranyos vagy de nem kell majd kitalálok valamit.

- Ahogy gondolod de szólj ha segítség kell. itt vagyok neked.

Kedves Adam-tól, hogy segíteni akar még így is ahogyan abbahagytam a kapcsolatom vele. Lassan kezdődik az iskola így össze kell magam szedni.

EGY HÉT MÚLVA…még mindig nem nagyon beszéltünk Rose-zal pedig már kezdtem azt hinni túl van a dolgokon. Talán ideje erről beszélnem Ryan-nel.

50. fejezet--> Az igazság kiderül

ADAM

A következő reggel boldogan keltem örültem, hogy egy hét múlva már kezdetét veszi a katasztrófavédelmi tanulmányom. Bent a második otthonomban Lisával ismét csak köszöntünk egymásnak, mivel már egy ideje ez volt a helyzet köztünk elgondolkoztam azon, hogy laktanyát kellene váltanom. Mivel a hadnagyommal is egyre többet van, persze előbb elmesélem az exemmel való találkozásom okát.

- Szia! Ráérsz? Beszélnünk kellene. mentem Lisa asztalához ahol a jelentéseit írta.

- Szia! Persze, gyere menjünk az udvarra! állt fel.

- El kell mondanom neked mit is láttál a cukrászdában. kezdtem. Izabella az ex barátnőm és újra akarja velem kezdeni a kapcsolatunkat. De én megmondtam neki, hogy nem mert mást szeretek.

- Gondoltam, hogy a volt barátnőd lehet. Viszont én nem tudom mit és hogyan érzek irántad. Talán szüneteltessük a kapcsolatunkat, azt hiszem korán mondtam igent erre a veled járok dologra.

- Izabella szülei is elég jómódúak akárcsak a tieid és úgy gondolták nem vagyok méltó a családjukba és a lányuk mellé. Minden igyekezetükkel azon voltak, hogy mi szakítsunk.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Gyártűz a Michigan tó partján. 18-as tűzoltó, 15-ös vízszállító, 7-es katasztrófavédelem és 16-os mentő.”

A riasztás után innen folytatjuk. ezzel ő is és én is mentünk a saját munkánkra.

A gyár már teljes terjedelmében égett mire a helyszínre értünk.

- Lehetnek még bent munkások, kutatás és mentés! kaptuk a parancsot Raymond főparancsnoktól.

- Szedd magad össze és koncentrálj! jött mellém Mark miközben a maszkom vettem fel.

- Nyomás befelé! Mark te menj balra Adam-mal! szólt Ryan. Mielőtt bementem volna még ránéztem Lisára talán ez erőt fog adni a tomboló tűz és forróság leküzdésében.

Pár bent maradt munkásnak segítettünk kijutni majd folytattuk a kutatást.

- Tűzoltóság kiáltsanak! hangzott a számból a szokásos mondat.

- Egy perc a tartó szerkezet robbant! Minden tűzoltó kifelé. hallottam a főparancsnok hangját.

Azonban nagyon hamar bekerített minket a tűz. Bent is egyre forróbb volt a helyzet. Már éreztem, hogy nem fogjuk túlélni, azonban Lisa miatt a végsőkig ki akartam tartani.

- Keressenek valami fedezéket vagy búvóhelyet! Egy esélyünk van megnyitjuk a vízágyúkat! hallottuk ismét Raymond hangját.

- Egy lépcső, gyere gyorsan Mark! kiabáltam a társamnak.

Bár nem a legbiztonságosabb volt mégis itt volt a legnagyobb esély rá, hogy túléljük. A tűz nagy része kialudt a több vízágyúnak köszönhetően így megkerestük a többi bent rekedt bajtársunkat.

- Jól vagy? Ideges voltam érted és a többiekért is! jött Lisa hozzám miután a többiekkel kijöttünk a még mindig füstölő épületből.

- Nyugi semmi bajom és a többiek is jól vannak. feleltem.

Titokban persze örültem neki, hogy Lisa aggódott értem ezek szerint még érez irántam valamit. Pár óra múlva már ismét a laktanyába beszélgettünk.

- Ez nem volt szép Iza őseitől, ezért is mondtam neked, hogy várjunk a hivatalos bejelentéssel. Megértelek de nekem ehhez még idő kell. Maradjunk a barátságnál egyenlőre. tért vissza a félbe maradt társalgásunkhoz.

- Ahogy gondolod, de én azon leszek, hogy meg mutassam téged szeretlek és vissza akarlak kapni. mondtam.

Újabb hívást kaptak a mentősök így Lisa magamra hagyott a pihenőben. Elmentem megkeresni Markot és elmondani neki bevallottam mindent Lisának.

49. fejezet--> Délután a családdal

LISA

Megköszöntem Ryan-nek, hogy hazahozott és elbúcsúztam tőle. A házban már sötét volt így halkan és óvatosan mentem fel a szobámba. Nem szeretek kerítőnőt játszani de Rose már régtől szerelmes Ryan-be. Szívesen elmondanám a hadnagynak barátnőm érzéseit de ezt bizalmasan mondta és nem élhetek vissza vele.

SZOMBAT-on már dél is elmúlt mire felébredtem. Nagyon fájt még mindig a fejem az előző esti buli után.

- Meddig voltál a Tűzfészekbe? kérdezte Jesse miután egy kicsit rendbe szedtem magam és lementem a többiekhez.

- Hajnal felé, Ryan hazahozott. feleltem.

Jesse arcán láttam a megdöbbenést amint kimondtam Ryan nevét de egyenlőre nem kérdezett semmit ugyanis anya jött be a nappaliba.

- Lassan készülődjetek apátok elvisz minket a Shedd Aquarium-ba. Azt mondta már rég volt így együtt a család és mivel egyenlőre nem úgy néz ki a dolog, hogy egyhamar közösen elmegyünk a Sacramento-i nyaralónkba így ezt a programot találta ki.

- Ez jól hangzik. Megyek készülődni. álltam fel. Örültem, hogy egy ideig megúsztam a kínos beszélgetést bátyóval.

Régen voltunk már négyen együtt bárhol így örültem, hogy egy délutánt a családdal tölthetek. Azt hiszem még általános iskolás lehettem mikor először a Shedd Aquaricum-ba voltam, talán osztálykirándulás alkalmával. Felvettem egy kényelmes, laza és sportos lila szettet már készen is voltam a kirándulásra. A város szélén egy nagy fehér épületben volt az aquaricum helye. Már nem is emlékeztem rá, hogy ilyen nagy. Miután megvettük a jegyeket, az első helyen egy kisebb dzsungelben találtuk magunkat hüllők és sok teknősbéka mellett pár kisebb majom is helyet kapott. Tovább sétálva rengeteg tengeri, folyó vízi és tavi hallal találkoztunk.

- Ha jól emlékszem valahol cápák is vannak ugye? kérdeztem apát mikor megálltunk egy fura lapos fehér halat fényképezni.

- Igen vannak itt mellettünk egy sötétebb terembe. mutatott jobbra. Delfinek is vannak már ha jól olvastam a honlapjukon. Tudom, hogy az a másik kedvenc állatod.

Miközben sétáltunk Adam hívott, hogy sikerült neki a katasztrófavédelmi előkészítő. Nagyon büszke voltam rá hiszen az ő álma is kezdett megvalósulni. Egy alagút félén is átmentünk ahol minden oldalon a tengeri és óceáni világ vett minket körbe.

- Ott a delfin, csodaszép emlős!

- Az biztos, gyere lefotózlak! jött Jesse mellém. Még nem fejeztük be a tegnap estéről való beszélgetést, ha hazaértünk folytatjuk. nézett rám szigorú szemekkel.

Lassan a sétánk végére értünk még láttunk kisebb-nagyobb halakat különböző méretű akváriumokban. A kijáratnál lévő kör medencében pedig halakat lehetett etetni a gyerekek nagy örömére.

Útközben rezgett a mobilom a zsebemben, Emily írt üzenetet:”Szia Lisa! Estére bulit szervezünk nálunk Adamnak. Jössz?” Mivel most nem épp felhőtlen köztem és Adam között a viszony fejfájásra hivatkozva megírtam neki, hogy nem megyek. A srácokkal megbeszélem egy gratulálok a felvételidhez nevű bulit valamelyik estére a Tűzfészekben. Bár nem igazán voltunk mostanában beszélő viszonyban, amiről én is tehetek de Adamnak ígértem egy bulit ha sikerül a felvételije.

Vacsora után a nap zárásaként elővettük kedvenc családi társas játékunkat ami a Catan telepesei volt. Ebben a játékban mindig Jesse volt a legjobb.

- Most ki fogsz kapni. mondtam miután az utolsó házam is elhelyeztem a táblán.

- Bár kedvező a helyzeted majd kiderül. mosolygott. Látom sokat tanultál már az előző játékokból.

- Igen hiszen azt tudjuk, hogy gabona nélkül esélyed sincs a nyerésre! feleltem.

Egy óra játék után ha nehezen is de legyőztem a bátyám abban a társasban amiben eddig ő veretlen volt.

- Szép volt Lisa, de most térjünk vissza a reggeli beszélgetésünkhöz. Hogy-hogy Ryan hozott haza? Úgy tudom Adam-mal vagy együtt. mondta halkabban nehogy anyaék meghallják.

- Adam nem jött el a buliba. Pihenésre fogta mert ma volt neki az előkészítős vizsgája ami szerencsére sikerült neki. Különben sem tudom mit csináljak.

Ezzel Jesse-nek elmondtam, hogy láttam őt az ex barátnőjével pár napja mikor nekem azt mondta minden szabadidejét a tanulás köti le még túl nincs a vizsgán.

- Ezt értem de Ryan?

- Ryan csak egy nagyon jó barát és kolléga. Különben is másnak tetszik. Nekem Adam a szerelmem vagyis azt hiszem, olyan zavaros minden.

- Csak azt tudom mondani, hogy hallgasd meg ha el akarja mondani. Mi pasik nehezen nyílunk meg de Adam őszintén szeret téged. ezzel elment a szobájába.

Talán igaza van a bátyámnak holnap ha a műszak alatt beszélni akar velem meghallgatom. De lehet nem változnak az érzéseim.

48. fejezet--> Előkészítős vizsga

ADAM

Lisa a következő műszakban már feltűnően került engem és csak riasztáskor szigorúan a szakmai dolgokról beszéltünk, viszont a hadnagyunkkal egész jóban kezdtek lenni.

SZOMBAT reggel nagyon idegesen ébredtem és azt éreztem semmit sem tudok a tételekből bár mondani szokták, hogy ez jó jel is lehet hamarosan kiderül. Lisával még mindig keveset beszéltünk mégis szerettem volna vele egy suliba járni.

- Izgulsz? Mindent tudsz? kérdezte pár haverom akikkel az előkészítőre jártam.

- Csak egy kicsit, főleg a gyakorlat miatt félek. Az pedig túlzás, hogy mindent tudok. Inkább minden tételből tudok pár mondatot. mondtam.

Először az írásbeli vizsga volt, egy óra alatt kellett kitölteni a tesztlapokat. Az első részében feleletválasztós kérdések még a másik részében hosszabban kifejtős témák és szituációk voltak. Nekem az első része nehezebbnek tűnt, de bíztam benne, hogy van annyi pontom amivel elkerülöm a szóbelit. Ebéd után az iskola udvarán felállított ideiglenes gyakorlópályán volt a gyakorlati vizsga. Nem volt sorrend mindenki akkor ment mikor azt érezte, hogy meg tudja csinálni. A második körbe álltam be remélem nem a legnehezebb gyakorlatot húzom ki ami számomra az alpin technika volt. Szerencsére már előttem ezt kihúzták így mikor én kerültem sorra nem remegett a kezem. „Tóból való mentés teljes felszerelésben időre” állt a piros papíron. Ez a képzés alatt is jól ment így örültem neki.

- Miután beöltözött nálam jelentkezzen! szólt az egyik vizsgabizottsági tag. Ezzel a kezembe adta a búvár öltözéket.

Lisára gondolok, mintha ő lenne bajban és akkor egész jó lehet az időeredményem is. Legalábbis ebben bíztam.

- 4:51 nem rossz eredmény, szép volt Adam! mondta az elnök miután végig csináltam a gyakorlati részt is. Ha vége a vizsgának kiderül ez hányasra elég.

Bőven délutánra járt már az idő mire mindenki levizsgázott és feszülten vártuk az eredményt. Három csoport társamnak még szóbelizni kellett, ketten megbuktak a gyakorlaton. Öten voltunk akik ezek szerint mind a két részt jól teljesítették és katasztrófavédőnek tanulhatnak.

- Adam Hill! szólított a vizsgaelnök elsőre. Gratulálok felvételt nyertél az „EF Chica Felnőttképző Központ”-ba katasztrófavédelem szakirányba.

- Köszönöm! vettem át a tanúsítványom. Jó eredmény volt a papíron. Bár az írásbelim közepes lett, a gyakorlati rész egész jól sikerült. Büszke voltam magamra és alig vártam, hogy anyaéknak és Lisának is elmondjam a hírt.

Mire hazaértem anya a kedvenc pizzám rendelte vacsorára és Emily finom koktélokat készített hozzá.

- Köszi, mind a kettőtöknek! mondtam a vacsi után. Egyedül azt sajnáltam, hogy Lisa nem volt velünk.

- Miért nem jött át Lisa, vagy nem hívtad? kérdeztem nővérem mikor már mosogattunk.

- Írtam neki üzenetet de ő azt írta, hogy nem érzi jól magát azért nem jön. felelte Emily. Valami baj van köztetek? kérdezte halkabban.

- Nem tudom, munkában is elég furcsa velem, mostanában pedig egyre többet van Ryan hadnaggyal. Lehet azért ilyen mert látott engem és Izát a cukrászdában pár napja. gondolkoztam hangosan.

- Jajj öcskös mondtam neked, hogy mondj el időben mindent Lisának. Így most azt hiheti, hogy szórakoztál vele és nem is szereted. A következő műszakban már tényleg beszélj vele őszintén.

- Azt fogom tenni és remélem végig hallgat. Most viszont megyek mert fáradt vagyok. Jó éjt Emy és szeretlek!

- Neked is öcsi és én is szeretlek! búcsúzott.

Szeretem Lisát és nem akarom elveszíteni, miközben azon gondolkoztam, hogy mondjam el neki lassan az álom is elnyomott.

47. fejezet---> Country parti

LISA

A szokásos napi értekezlet után a mentő és a táskák felszerelését néztem át, még Rose a nyomtatványokért ment az irodába. Kicsit jó volt egyedül és megpróbáltam nem Adam-re gondolni. Bár nem tűnt egyszerű dolognak mert ma is irtó jól nézett ki. A mai nap első riasztása egy tömegkarambol volt, a belváros bevezető szakaszán. A központ értesített minket, hogy minden sérültet a Med-be vigyünk.

A kisbusz utasaihoz mentünk először egyikük fej sérülést szenvedett őt a kollégáink már mentették. Aki hátul ült rajta sajnos már nem tudtunk segíteni, a sofőr bár rosszul festett de élt így a srácok őt próbálták kimenteni. Jól összeszokott csapat volt a 18-as és a 7-es brigád.

- Jöhetsz Lisa, de csak óvatosan! kiabált a kocsiból Ryan.

Bár nem tűnt a legjobb ötletnek a kocsiba mászás de más módja nem volt, hogy a sérültet stabil és kiemelhető állapotba helyezzük. A nyakmerevítő és az infúzió bekötése után már húzhatták is ki a srácok. Épp csak kiemelték a sérültet már lángra is kapott a kocsi, Ryan egyből a védelmező lánglovag részét vette elő miközben kiabált a srácoknak, hogy oltsák el addig engem is védett a lángmentes ruhájával.

- Jól vagy? kérdezte miután sikeresen megmenekültünk.

- Persze, de már megyek és indulunk a kórházba. ezzel ott hagytam a többiekkel.

Kellemetlenül éreztem magam mikor Ryan-nel a kocsiba voltam a szűk helyen. Tudom, hogy a barátnőmnek tetszik a hadnagy így rossz érzés volt.

- Elgondolkoztál már megint. Gyerünk mesélj mi a gond. ült mellém Rose pár óra múlva már a pihenőbe.

Elmeséltem neki Adam-et és azt ami tegnap történt a cukrászdában, gondolhattam volna, hogy a volt barátnőjével volt. Késő este még egy szülő nőt vittünk kórházba, utána eseménytelen volt az éjszaka.

PÉNTEK reggel miután letusoltam és megreggeliztem épp a ruhát próbáltam az esti bulihoz és anyu kopogott az ajtón.

- Tegnap este hozta át Reb neked! adta át a piros kalapot, amivel már teljes lett az esti öltözékem.

- Kösz anyu. De jó, hogy Reb nem felejtette el! ezzel emlékeztettem magam egy köszönöm sms-re barátnőmnek.

Gyorsan eltelt a délelőtt, kora délután pedig már Rose is átjött és együtt készültünk az esti partira. Kölcsönadtam neki a kék ruhám mivel ő nem talált sehol sem az alkalomhoz illőt.

- Csinos vagy, rajtad jobban áll! dicsértem meg még épp a hajam fonta.

- Köszi de te sem panaszkodhatsz! mosolygott. Ő maga csak megfésülve és kiengedve hagyta a haját.

 

Pár óra múlva már a Tűzfészekben voltunk. Sok ismerős arcot láttam más laktanyákból, a pult mellett észrevettem a barátaim és bajtársaim is. Mindenki az alkalomhoz öltözött a bárban.

- Sziasztok! Csinosak vagytok csajok! köszönt Ryan mikor a pulthoz értünk.

- Szia! Köszi, de te is! feleltük egyszerre Rose-zal.

Nagyon jól éreztem magam a buliba sokat táncoltunk és beszélgettünk persze az elmaradhatatlan sör társaságában. Rose előbb elment mert holnap túrázni megy és kicsit pihenni is akart így engem ott hagyott a srácokkal.

- Rose jól itt hagyott. De azért remélem még maradsz. ült mellém Ryan miután táncoltunk.

- Igen maradok, tudod kell nekem egy kis kikapcsolódás.

- Szuper, megértem. Jah már gratulálni akartam a gyermekmentős sulihoz. Tuti menni fog!

- Köszi, rendes vagy. Én meg köszi, hogy tegnap megmentettél a kocsiba.

- Szívesen, de te is és szerintem más is megtette volna. El kell mondanom valamit amit már előbb kellett volna. Szerelmes vagyok beléd és már régtől tetszel csak a munkahelyen ezt jobb titkolni. tért a lényegre.

Ez a pár mondata kicsit sokként hatott rám hiszen én a barátomnak és kollégámnak tekintettem csak. Meg persze én Adam-be voltam és vagyok szerelmes.

- Hát…jó tudni róla. De tudod én csak mint nagyon jó barátot és kollégát szeretlek. Biztos van más lány aki szívesen szerelmes lenne beléd csak járj nyitott szemmel! adtam tanácsot. Ha tanács kell persze jöhetsz hozzám.

Láttam a hadnagyon, hogy először nem értette mire gondoltam és meglepődött. Végül beleegyezett abba ha tanács kell akkor hozzám fordul. Lassan kezdett hajnalodni mire vége lett a bulinak.

- Szívesen hazaviszlek, mint barátot! ajánlotta fel Ryan.

- Köszi elfogadom. Remek hely ez a Tűzfészek!

- Igen nagyon szeretünk ide járni, már voltál tudod hol van gyere bármikor!

Az út további részében már nem nagyon beszélgettünk mind a ketten álmosak és fáradtak voltunk. Én pedig leginkább azon gondolkoztam hogyan hozzam Rose barátnőmet és Ryan hadnagyot össze.

46. fejezet--> Szerencsétlenség az úton

ADAM

Alig vártam a másnapi munkanapot, mint a többi napot is mikor legalább 24 óráig Lisával lehetek. De ma reggel kicsit furcsa volt és kedvetlen, azt hiszem már nem titkolhatom előtte az előző kapcsolatom. A napi feladatok megismerése után Rose-zal találkoztam a garázsban.

- Szia! Olyan furcsa ma Lisa nem? Tudod, hogy mi a baja? kérdeztem hiszen a társa és nemcsak az egyik legjobb barátnője.

- Szia! Lisa rossz hangulata nekem is feltűnt reggel, azt mondta mikor megkérdeztem, hogy elmesél mindent ha ketten tudunk beszélni.

- Köszi, bár van egy sejtésem miért ilyen. Elmondod ha beszélt veled? kérdeztem, bár tudtam Rose nem fog semmit mondani ha Lisa megkéri rá.

- Nem tudom ha azt mondja ne mondjam el akkor nem mondom.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Műszaki mentés, 18-as tűzoltó, 7-es katasztrófavédelem és 16-os mentő.”

Tudom, hogy nem fogom megtudni barátnőm rossz kedvének okát még ő el nem mondja nekem.

„Tömegkarambol több gépjármű ütközött.” hallottuk a további információkat rádión.

A belváros bevezető szakaszán több autó és kamion ütközött, már most láttuk a torlódó sort és még a helyszínre sem értünk. A közelebbi laktanyából is riasztva lettek a rajok. De mivel a mi katasztrófavédelmi autónk volt a legközelebb és voltak rajta speciális eszközök is így riasztva lett a 15-ös laktanya is.

- Gyors, összehangolt de pontos munkát! adta ki a hadnagyunk az utasítást.

- Ahogy mindig. felelték a többiek.

Én közben igyekeztem nem Lisára gondolni, hiszen mindenkire szükség lesz. Nem gondoltam arra, hogy ha a munkahelyen összejövök egy kollégámmal az ilyen nehéz lesz.

- Oké kettesével dolgozunk, Adam te velem jössz! zökkentett ki Ryan hangja a merengésemből.

- Koncentrálj, most ez a legfontosabb! utasított.

A gyakorlatok alatt már jól elsajátítottam a feszítést, darabolást és a vágást. Ezt már szinte ösztönösen csináltam.

- Oké, 16-os mentő jöhettek! szóltam a lányoknak miután szétfeszítettem a kocsit.

Rose sietett és ismét láttam a tapasztalatát és rutinosságát. A sofőrnek szerencsére csak a lábán volt nyílt törés és a fejét fájlalta. Miután Rose ellátta már ment is vissza Lisáékhoz úgy tűnik ott komolyabb a baj.

- Adam gyere segíts! kiabált Ryan.

A kisbuszban hárman súlyosan megsérültek, most épp a sofőrt igyekeztek kiszabadítani járó motor mellett.

- Bemászok te pedig biztosíts innen és figyeld a motorház tetőt! kaptam az utasítást.

- Oké, jöhetsz Lisa de csak óvatosan! kiabált ki Ryan.

Láttam Lisán, hogy fél de az adrenalin is dolgozott benne hiszen pillanatok alatt Ryan mellett volt a kisbuszban. Stabilizálták amennyire a körülmények engedték és már kaptuk is a jelet, hogy kihúzhatjuk. Ekkor hirtelen lángra kapott a kisbusz első része.

- Oltsátok már el gyorsan! kiabált a hadnagy.

Mark gyorsan hozott egy poroltót és sikerült a tüzet eloltani mielőtt bajuk esett volna.

- Szép volt Mark, és köszi Adam! jött Ryan hozzánk miután kimászott a kocsiból.

- Nincs mit. Lisa jól van? kérdeztem.

- Ne aggódj semmi baja. Már a sofőrt vitték is a kórházba.

Megnyugodtam, hogy Lisa és persze Ryan is jól vannak. Bár talán kis féltékenység is volt bennem, hogy a kedvenc mentősöm most a felettesem látja hősnek, ráadásul még Izáról és rólam is el kell mondanom mindent neki.

45. fejezet-->Hibás döntés

LISA

Láttam, hogy Adam észrevett minket Reb-bel de én úgy tettem mintha nem látnám őket.

- Hahó épp azt kérdeztem az előbb, hogy megvan e már a ruhád a pénteki bulira?

- Jah bocs elkalandoztam. Nem még nem tudom mit veszek fel.

Bár volt egy közepesen nagy gardrobom a szobámban mégsem tudtam mit is vegyek fel egy ilyen country partira. Azt hiszem vásárolnom kell még.

- Elmegyünk még így nap zárásaként valami ruhát venni a pénteki bulira? kérdeztem, mert már éreztem, hogy kezdek ideges lenni Adamék miatt.

- Persze, ez nem kérdés, szívesen segítek! Tudod, hogy szeretek vásárolni és nézelődni.

- Ezt jól tudom. Köszi barátnőm!

Örültem neki, hogy Rose-on kívül van még egy barátnőm akivel ki tudok kapcsolódni és nem Adam illetve az a nő jár a fejemben.

- Adam-ék miatt akartál eljönni? kérdezte mikor a boltokban nézelődtünk.

- Többek között igen, nem tudom ki volt az a csaj de nem is érdekel. Itt a kedvenc butikom, tuti van ilyen alkalomra is ruha gyere nézzünk még be.

A többi bolt és üzlet között ez a butik nem volt túl nagy viszont mindenféle ruha megtalálható volt benne. Az elegáns parti ruhákon az egyszerű hétköznapi viseletig. Középhosszú piros és fehér színű szoknyám már volt így egy farmer mellényt egy fehér rövid ujjas felsővel választottam hozzá.

- Szuper csinos leszel! Nekem van egy piros kalapom. Szívesen kölcsönadom neked, jól fog menni a ruhádhoz! mondta Rebecca.

- Köszi. Ezt nézd, mutattam egy kék és leopárd mintás ruhát. Azt hiszem ezt is megveszem! mondtam.

- Csinos majd átöltözöl ha akarsz. Vagy közösen megyünk legközelebb és kölcsönadod!

Ez az én barátnőm szereti kölcsön kérni az én ruháimat ilyenkor rossz, hogy egy méretünk van.

- Tudod, hogy kölcsön adom. mosolyogtam Reb-re.

Nagyon hamar elszaladt ez a mai nap. Már sötétedett mikor elindultunk hazafelé.

- Köszi, hogy eljöttél velem és együtt töltöttünk egy napot.

- Szívesen, ez jó volt nekem is kellett. öleltem meg mikor az utcánkba értünk.

Hazafelé már egyedül mentem így Adamon és azon a nőn járt az eszem. Tudtam, hogy nem kellett volna még összejönnöm vele hiszen még biztos  érez az exe iránt valamit. Talán holnap megemlítem Rose-nak de közel állok hozzá, hogy szakítsak. Otthon nem szóltak semmit hozzám mert látták, nem vagyok valami vidám. A szobámba mentem és még el nem nyomott az álom olvastam, legalább a regényekbe jól alakulnak a szerelmek ha már a valóságban nem.

 

MÁSNAP korán reggel Domino cica és apu költött.

- Jó reggelt napsugaram! Hoztam neked reggelit. ült az ágyam szélére. Tegnap este nem voltál valami vidám. Jól érezted magad Rebeccával?

- Jó reggelt neked is apu! Köszi, a reggelit. ültem fel. Igen szuper volt tegnap a barátnőmmel.

Azt mégsem mondhattam neki, hogy összejöttem Adam-mal de láttam őt tegnap egy másik csajjal és a szakításon gondolkozom. Ezzel a válasszal elégedett is volt apa mert felállt és ment a dolgára. Reggeli után felöltöztem bár lassan ősz közeledett még meleg napok voltak így felvettem a kedvenc farmerom egy vékonyabb kék rövid ujjú inggel. Anya és Jesse már elment így apuhoz köszöntem csak be és indultam dolgozni. Korán indultam mivel úgy döntöttem, hogy sétálni fogok a mai műszak kezdésig, ki kell szellőztetni a fejem. Nagyon szerettem a 15-ös laktanyában dolgozni, a kollégáim nemcsak a munkatársaim voltak hanem a testvéreim is.

- Jó reggelt! köszönt Rose mikor a placcon találkoztunk. Nagyon csinos vagy ma is.

- Neked is jó reggelt és köszi. feleltem.

- Nagyon rossz hangulatba vagy ma? kérdezte.

- Hát nem túl jó a kedvem de elmesélek mindent amint tudunk ketten beszélni.

Láttam Rose-on, hogy tényleg érdekli miért vagyok ma rossz hangulatban hiszen eddig mindig a vidámság és a jókedv sugárzott belőlem.