24. fejezet--> Szerelmi vallomás

ADAM

Boldogan keltem és indultam el másnap munkába. -Adam egy kicsit a komolyabb arcod vedd fel, mert a barátaid egyből kitalálják az érzéseid! figyelmeztettem magam már a laktanya előtt.

A szokásos eligazítás után eldöntöttem, hogy a mai nap elmondom Lisának az érzéseim. Lesz ami lesz. Délelőtt egy karambolnál segítettünk de szerencsére senki sem sérült meg komolyabban. Ebéd után terveztem a beszélgetést Lisával.

- Szia Rose! köszöntem neki az udvaron. Hogy vagy?

- Szia Adam! Jól, Lisánál voltam pénteken pizsama bulit tartott. Te hogy vagy?

- Megvagyok én is. De ha már találkoztunk kérdezek valamit, érdekel a véleményed!

- Mondd! Lisáról van szó gondolom.

- Igen. Szerinted jó ötlet elmondanom neki még ma, hogy szerelmes vagyok belé? Tudom nem itt kellene meg nem így de nem szeretném ha más vallaná be neki először, hogy szerelmes belé.

- Ezt te tudod de ha komolyan el akarod neki mondani akkor segítek neked. Gondolkozz és szólj! mondta Rose.

Gondolkozzak, hát eddig magabiztos és határozott vagyok és addig kell megcsinálni még így van, mert utána már lehet visszalépsz. Legalábbis már hallottam ilyenről. De azért estig hagyok még időt magamnak átgondolni. Ha pedig elmondom neki azt is ki kell találnom hol és hogyan bár Rose azt mondta segít. De jó lenne ha ő pedig Markkal jönne össze igazán szép párt alkotnának.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Műszaki mentés. 18-as tűzoltó, 7-es katasztrófavédelem és 16-os mentő.” Igen majd a riasztás után.

„Buszbaleset a 433-as úton, sérültek száma ismeretlen.” kaptuk a további információkat.

- Oké srácok, most is mindenki egyedül fog dolgozni! Mivel mindenkire szükség lesz. Adam te is itt vagy egy ideje már, ügyesen dolgozol, így ma te is egyedül leszel. fordult felém Ryan.

Nagyon örültem, hogy Ryan végre megengedte azt, hogy egyedül dolgozzak. Már mentem is a busz sérültjeihez a mentősöknek segíteni. Először a könnyebb sebesülteket mentettem ki.

- Kérem a munkatársam mellettem ült. Ő hol van? Jól van? kérdezte egy középkorú úriember.

- Nem tudom. Megnézem, de előbb önt helyezem biztonságba és ne aggódjon a legjobb mentősök gondoskodnak önökről. mondtam.

- Tudja szerelmes vagyok ebbe a nőbe. El akartam neki mondani csak féltem a következményektől és az ő reakciójától ezért nem mondtam még neki semmit. Ha szerelmes mondja meg az illetőnek.

- Most kitalálta a gondolatom. mondtam az úriembernek mikor már biztonságban volt. – Köszönöm! ezzel magára hagytam.

Ez az eset rádöbbentett, hogy ha visszaérünk a laktanyába Rose segítségével elmondom Lisának az érzéseim. Sosem tudhatod még elmondhatod e vagy sem. Különösen a mi szakmánkban és hivatásunkban.

Miután visszaértünk a riasztásról a szokásos módon telt az este. A csapat egy része tv-t nézett, másik fele beszélgetett, én pedig a mentőseinket vártam, hogy visszaérjenek a kórházból. Miután végre megérkeztek és beszéltem Rose-zal, aki persze örömmel segített már csak Lisát kellett megkeresnem. Rose-ra bíztam a helyszínt és hát a dekorálást is már ha csinált ilyet.

- Megvan a tökéletes hely. Egy kis gyertya és lufi már kész is a varázs. jött Rose a konyhába. Lisa a pihenőnkben írja a leltárt, a tömlő műhely pedig csak rátok vár! ezzel pedig már magamra is hagyott.

Tömlő műhely hát nem épp a legjobb hely de ma jó lesz. gondoltam mikor Lisához mentem.

- Hova és minek megyünk Adam? kíváncsiskodott Lisa.

- Nyugi mindjárt megtudsz mindent. De most csukd be a szemed! vezettem a tömlő műhely ajtajához. Majd akkor nyisd ki ha szólok!

Amint beléptem én is meglepődtem, Rose tényleg mindenről gondoskodott. Gyertyák, lufi és egy kis rágcsálni való üdítővel.

- Ez csodaszép és meghitt. nézett szét Lisa.

- Az biztos, és pont tökéletes arra, hogy elmondjam neked amit már régóta érzek irántad. kezdtem el a szerelmi vallomásom. Oké kimondom! Lisa Bell már egy ideje szerelmes vagyok beléd és tetszel nekem. Azt akartam, hogy tőlem tudd meg. mondtam ki gyorsan az érzéseim még bátornak éreztem magam.

23. fejezet--> Felvételi

LISA

Reggel egy remek Lisa féle meglepetés reggelit készítettem barátnőimnek: amerikai almás palacsinta, áfonyás pite és narancslé.

- Nagyon jól sikerült a Lisa féle reggeli. Köszi! dicsért meg Rose.

- Az biztos, a specialitása a barátnőmnek. mondta Reb.

- Köszi csajok! Délután megyek jelentkezni a gyermekmentős képzésre az „EF Chica Felnőttképző és Továbbképző Központba.” ültem le barátnőm-ék mellé.

- Az kemény suli. Legalábbis azt hallottam róla. Bár te is kemény csaj vagy és sikerülni fog. biztatott Rebecca.

- Igen, remélem. Majd szurkoljatok!

Reggeli és egy kis beszélgetés után már indultak is haza a barátnőm-ék.

- Köszi az egész bulit! Holnap találkozunk a laktanyában! köszönt el Rose.

- Szuperül éreztem magam! Délutánra pedig hatalmas kalappal! ölelt meg Reb.

- Szívesen és sziasztok! kísértem ki őket a kapun.

A konyha és az étkező rendbe tétele után még olvasgattam a felvételi kérdéseket és válaszokat.

- Szia Lisa! jött Jesse és Emily a nappaliba.

- Sziasztok! Jól éreztétek tegnap magatokat?

- Persze. A bátyád remek srác. ölelte át Emily.

- Azt tudom. mosolyodtam el. Nem olyan mint a legtöbb pasi akik bántják a nőket vagy agresszívak esetleg agyilag nincsenek jól. Persze a laktanyában lévő tűzoltó srácok és Jesse kivétel. mondtam.

- Ez igaz. értett velem egyet Emily is.

- Örülök nektek. Nagyon jó, hogy egymásra találtatok.

- Kösz hugi! Már neked is kéne egy pasi. mondta Jesse.

- Talán, majd hamarosan. pirultam el.

- Jess gyere hagyjuk még Lisát tanulni! mentette meg Emily a helyzetet.

Jó, hogy Emily észrevette rajtam azt hogyan kezdek elpirulni és sikeresen megmentett az egyenlőre még kínos beszélgetéstől a bátyóval. Miután átolvastam a felvételi kérdés-válaszokat és úgy éreztem ennél többet már úgysem tanulok meg felvettem a szerencsét hozó nyári kasmír mintás overalom. – Jó lesz, gyerünk Lisa! Mindent bele sikerülni fog! mondtam a tükörképemnek.

A suli a belváros szívében volt így egy rövid séta után már meg is érkeztem. Még volt egy kis időm így az udvaron sétáltam mikor az egyik padon Adam-et láttam. Kicsit beszélgettünk majd mentem a papírokat kitölteni és vizsgázni.

- Miért szeretne gyermekmentős lenni? jött az első kérdés.

- Nagyon szeretem a gyerekeket, szeretnék rajtuk jobban segíteni. feleltem.

Itt van az írásbeli feladatsor, egy órája van rá ha kész akkor kihozza ide az asztalra és készen is vagyunk. E-mailben tudja majd meg az eredményt. mondta a vizsga elnök.

Nem volt nagyon nehéz a teszt, de azért kihasználtam az adott egy órát. Miután befejeztem átolvastam és átnéztem a feladatokat újra. – Ennél többet már nem fogok tudni! gondoltam és odavittem a vizsgabizottságnak a kitöltött feladatsort. Otthon inkább nem nézem meg a megoldásokat mert az csak rosszabb lenne. A szokásos esti játék után Domino cicámmal néztem a kedvenc sorozatom mikor üzenetet jelzett a mobilom. Adam írt, hogy sikerült e a felvételim és, hogy jó volt látnia. Ezaz ezek szerint igaza van Rose-nak és szerelmes belém. Jó úton jár a srác, hogy én is viszonozzam ezt. „Szia Adam! Köszi, hogy érdeklődtél! Még nem tudom az eredményt majd e-mailben értesítenek. Igen munkába találkozunk! Lisa” írtam neki választ, végül pedig elküldtem. Vacsora után hamar lepihentem mert fáradt voltam a mai nap után. De csak nehezen tudtam elaludni, mert egyre többször jutott Adam az eszembe.

 

Reggel az edzést követően épp a reggelim ettem mikor bátyám jött a konyhába.

- Jó reggelt hugi!

- Neked is jó reggelt! köszöntem vidáman.

- Mi ez az ismételt jókedv, csak nem szerelmes vagy? Nagyon mosolyog a szemed!

- Talán az vagyok, talán nem. De most mennem kell mert elkések a munkából. További szép napot!

Ezzel magára hagytam a konyhába bár tudtam ezt a beszélgetést folytatni fogjuk.

22. fejezet--> A közös tanévkezdés

ADAM

Későn értem haza, már mindenki aludt mikor beléptem a házba. Mark szerelmes Rose-ba hát ez nekem új dolog volt. De talán segíthetnének nekem Lisával kapcsolatban mondjuk úgy, hogy négyen elmegyünk egyik szabadnapunkon valahová. Addig megtudom Lisától, hogy mi érdekli még.

Szombat reggel ismét korán keltem mivel iskolai konzultációra kellett mennem. Reggeli után már el is indultam, bár csak egy hónap múlva kezdem hivatalosan a sulit nem értettem miért kell egész nyáron előkészítőre járnom. „EF Chica Felnőttképző és Továbbképző Központ” állt az iskolai papírjaimon. A város szívében volt így jól megközelíthető még számomra gyalog is. Ma délután van a gyermekmentős képzésre a jelentkezés és a felvételi olvastam el a plakátot az ajtón. – Talán Lisa is ide fog járni. Akkor könnyebb lesz tanulni és szeretem már most ezt az intézményt. A délelőtti papírleadás és egyeztetés után vártam, hogy terep gyakorlatra menjünk alpin technikán.

- Szia Adam! Hát te? hallottam egy ismerős hangot.

- Szia Lisa! Ide járok katasztrófavédelmi előkészítőre. Épp várom a többieket az alpin technikai terep gyakorlat miatt. Te mi járatban?

- Jöttem jelentkezni a gyermekmentős képzésre. Sok sulit megnéztem de ez tűnt a legjobbnak és nincs annyira messze tőlünk.

- Szuper, akkor lehet lesz nap mikor közös előadásaink lesznek. Mármint mind a ketten itt leszünk a suliba.

- Igen lehet. De megyek a papírokért nehogy lemaradjak. mosolyodott el. Szia, találkozunk majd a munkába!

- Rendben, nekem is mennem kell! Szia!

A Sors vagy valami ehhez hasonló akarta, hogy az a lány is aki tetszik nekem abba a suliba járjon ahová én. Remélem jól teljesíti a felvételi követelményeket és egy intézménybe fogunk járni hamarosan.

Magasból mentési technikákat tanultunk és gyakoroltunk. Szerencsére nincs tériszonyom így könnyebben vettem ezt a gyakorlatot mint pár csoport társam.

- A hónap végén kis vizsgák lesznek, azokból amit a nyári képzésen tanultatok. Ez befolyásolja, hogy elkezdhetitek e a képzést vagy sem. Írásban és gyakorlatban is tudnotok kell a tételeket! Szóbeli csak akkor van ha valamiért nem sikerült az írásbeli. mondta a tanárunk már a gyakorlat végén.

- Számítottam rá, hogy vizsgáznunk kell az előkészítő végén így szabadidőmben sokat tanultam.

Remélem Lisának sikerült a felvételi, ha hazaértem írok neki egy SMS-t.

- Szia! Milyen volt a suli? kérdezte anya mikor bementem a nappaliba.

- Szia! Fárasztó de jó. Emily merre?

- Még nem ért haza Jesse-től, tudod a szerelem!

- Nah igen a szerelem. mosolyodtam el. Ha hazaér és előbb látnád kérlek mondd neki, hogy beszélni szeretnék vele. A szobámban leszek.

- Hát persze! kiabált utánam.

Ideje volt egy kicsit rendet rakni a szobámban. Mert már pár napja nem tettem rendet, anya és nővérem szerint is tipikus pasi szoba volt. De előtte írtam egy üzenetet Lisának: „Szia Lisa! Remélem sikerült a felvételid és hamarosan egy suliba fogunk járni. Jó volt látni, holnap munkába találkozunk! Adam”

- Szia! Anyu mondta, hogy beszélni szeretnél velem. jött be Emily az ajtón.

- Szia! Igen. Képzeld találkoztam ma Lisával. mosolyodtam el.

- Hol? Bár már látom, hogy szerelmes vagy, rég csillogott már így a szemed. ugratott nővérem.

- A sulinál, én vártam a csoport társaim ő pedig jött jelentkezni a gyermekmentős képzésre. Szuper lenne ha egy suliba járnánk. Igen szerelmes vagyok újra.

- Ha Lisának sikerült a felvételi akkor a Sors akarja, hogy legyen köztetek valami. De most megyek, anya megkért segítsek neki. Jah és szurkolok!

Miután Emily kiment a szobámból folytattam a pakolást, utána pedig a kedvenc kosárlabda csapatom mérkőzését néztem kikapcsolódásként.

21. fejezet--> Pizsama parti

LISA

Az éjszaka és a reggel is nyugodtan telt még meg nem jött a váltás.

- Reggeli és kávé? Meghívlak. kérdeztem Rose-t mikor az öltözőben voltunk.

- Köszi, mehetünk.

- Szuper és közben átbeszéljük ezt a Ryan és Adam dolgot.

Nem messze volt a laktanyától a kedvenc reggeliző és kávézó helyem. Nem volt nagy és inkább kint lehetett ülni de ilyen szép napon ezt nem bántuk.

- Szerinted szerelmes belém Adam? kérdeztem barátnőm még a reggelinkre vártunk.

- Titokban kellene tartanom és Adamnak ezt meg is ígértem de olyan kíváncsi vagy és én pedig szeretnék látni egy szép párt a laktanyában így elmondom neked. Tegnap bevallotta nekem, hogy szerelmes beléd. De kérlek ne mondd senkinek sem. kérlelt Rose.

- Hűha..lepődtem meg. Nyugi nem mondok senkinek semmit! Gondold el ha én összejönnék Adammal mi lenne, hiszen a tesóink is együtt vannak.

- Négyes randik, és legalább már mindenki ismer mindenkit. Tulajdonképpen meg könnyítette a bátyád a dolgot és Emily is Adam dolgát ami a szülői bemutatást jelenti. nevetett barátnőm.

- Ebben van igazság. De ne siessünk előre ennyire. Én türelmes típus vagyok és megvárom, hogy Adam komolyan gondolja e ezt a dolgot vagy csak szórakozik. Ma ráérsz? jutott hirtelen eszembe egy ötlet.

- Igen. Miért?

- Pizsama parti ma este nálam? Jesse Emilyvel elmegy valami romantikus szállodai hajóra, hogy végre a fél éves évfordulójukat megünnepeljék. Anyuék pedig színházba mennek a barátokkal, így csaphatnánk egy csajos estét. Megkérem anyuékat.

- Jól hangzik. Majd hívj, és akkor megbeszéljük a többit. Viszont most megyek, köszi a kávét és croassant. búcsúzott a társam. Szia!

- Persze, és szívesen. Szia! köszöntem el tőle.

Adam szerelmes belém. Akkor a reggeli meghívás sem véletlen volt. Talán érdeklem őt, de ha így van majd tesz még érte, hogy én is hasonlóan érezzek iránta és nem csak akkor mikor szolgálatban vagyunk. Otthon a szüleim megengedték az esti pizsama bulit, felhívtam Rose-t és Rebecca-t mind a ketten ráérnek így este 7-re beszéltük meg a buli kezdést. Holnap délután megyek jelentkezni a gyermekmentős suliba. Azt hiszem pár tesztet is ki kell töltenem és az is számít a felvételinél.

- Jók legyetek és csak óvatosan a bulin! nyitott be Jesse a szobámba. Elmentem Emily-vel, Szia!

- Rendben. Jó szórakozást nektek is. Szia!

- Mi is készülünk lassan. Ne legyen nagy felfordulás ha lehet. jött anyu is.

- Nem lesz ne aggódj! Érezzétek jól magatokat!

Miután egyedül maradtam a házban lassan én is készülődni kezdtem. Kényelmes párnákat vittem fel az emeletre, pár társas játékot is bekészítettem valamint a szobámba felfújtam a vendégágyat és a matracot is eligazítottam. Épp időben lett kész minden mikor Rose megérkezett.

- Te aztán kitettél magadért! mondta miután a házban is körbe vezettem.

- Igyekeztem, köszi! Már csak Rebecca barátnőm hiányzik és mehet is a parti. Azt hiszem itt is van! mentem ajtót nyitni.

Rövid bemutatás után már el is kezdődött a buli. Beszélgettünk természetesen a férfi nemről. Abban egyetértettünk mind a hárman, hogy a pasik egy külön bolygóról származnak legalábbis a fő részük. Társasoztunk még egy keveset majd néztünk egy vígjátékot és mentünk is lepihenni. Rebecca aludt a matracon mert mondta, hogy szeret földön aludni, Rose a vendégágyon. Hamar elnyomta őket az álom, én pedig örültem, hogy két ilyen jó barátnőm van mint ők és mindenben számíthatok rájuk.

20. fejezet--> Baráti látogatás

ADAM

Már alig vártam a reggelt, hogy végre kicsit pihenjek a holnapi suli előtt.

- Délután háromkor, megyünk Markhoz, jössz ugye? kérdezte Kevin.

- Persze. A Tűzfészeknél találkozunk!

Rég láttam már a legjobb barátom és már hiányzott is. Emily-től fogok tanácsot kérni ami Lisát illeti. Ő is nőből van és tudja hogyan is kezdjem el azt, hogy érdekeljem Lisát.

- Sziasztok! Végre itthon.

- Szia! Reggeli? jött ki a konyhából nővérem.

- Persze, amúgy is beszélni szeretnék veled.

- Ez komolyan hangzik. Mesélj! Addig én elkészítem a tojás rántottát.

- Tanácsot szeretnék tőled kérni. Mivel nőből vagy te is hátha tudsz segíteni. kezdtem egyből a közepén. A hét elején beszélgettünk Lisáról. Már akkor mondtam neked, hogy azt hiszem szerelmes vagyok belé. Ez a további két nap és az, hogy 24 órákat együtt dolgozunk csak megerősítette bennem ezt a dolgot. Igen szerelmes vagyok Lisába és érdekel is, szeretném jobban megismerni.

- Ez az tudtam, hajrá öcsi! Remélem elfelejted az exed. Nyugi segítek neked!

- Köszi! De a laktanyában több srácnak is tetszik szerintem. Nagyon szeretem a társaim, mintha a bátyjáim lennének de Lisa szívét én szeretném.

- Először is ez jó, mármint a határozottság. Szerintem ezt a legtöbb lány szereti. Utána pedig ismerd meg őt még jobban. Mondtad, hogy a reggelinél sok mindenről beszélgettetek már. Például, hogy szokott önkénteskedni gyerekek körül. Esetleg kérdezd meg mit csinál pontosan és majdcsak kialakul még egy beszélgetés. Csak bátor legyél mert a legtöbb lány nem szereti ha ő szinte mindent elmond a pasinak de a pasi csendben marad vagy pedig helyesel arra amit a csaj mond. Így hirtelen most ennyit tudok tanácsolni, de ha valami eszembe jut még mondom neked.

- Köszi nővérkém! Igyekszem ezt betartani!

- Szívesen. Jah még valami, az szép és jó ha viszel neki a randitokra mondjuk egy kis csokit vagy valami apróságot. De szerintem ezt se vidd túlzásba, mert lehet később megbánod. Nem minden lányt a pénzed és azok az ajándékok érdeklik amiket viszel neki. Azért tanácsoltam azt elsőre, hogy ismerd meg!

- Oké, köszi és a reggelit is! Megyek még átnézem a tanulni valót még nem indulok Markhoz.

A délelőtt folyamán tanultam nagyon nehéz és száraz tantárgy és anyag ez az alpin technika. De nem igazán tudtam koncentrálni szinte mindig Lisa járt a fejemben. Délután pedig elkezdtem készülődni a barátomhoz. Hamar odaértem a megbeszélt helyre.

- Tud róla Mark, hogy megyünk hozzá? kérdeztem Kevint útközben.

- Persze. Alig várja már, hogy lásson minket.

Mark nem lakott messze a Tűzfészek bártól, így hamar odaértünk.

- Sziasztok, jó titeket látni! jött a kapuba elénk.

- Szia, téged is! Mikor jössz vissza dolgozni? kérdeztem.

- Már hamarosan, a következő műszakot még ki kell hagynom az alkalmassági vizsgálat miatt de remélem utána csatlakozhatok újra hozzátok. De gyertek be és meséljetek!

Elmeséltük neki a riasztásokat és azt, hogy mi is történt a lakatanyában még ő nem volt. A srácok hamar már másfél óra után elmentek, különböző okok miatt. Nem igazán bántam legalább négyszemközt is tudtam vele beszélni, legfőképp tőle is tanácsot szeretnék kérni Lisával kapcsolatban.

- Ha már ketten maradtunk kérdezek tőled valami bizalmasat vagyis tanács kellene de ez legyen legjobb barátok közötti titok. Okés?

- Persze. Ha tudok valamit segíteni akkor mondd!

- Azt hiszem bele szerettem Lisába. Már régóta tetszik de mióta többet dolgozunk együtt ez még jobban megerősítette az érzéseim. Tanács kellene, hogyan csináljam azt, hogy ő is észrevegyen jobban. foglaltam össze barátomnak röviden az érzéseim.

- Ez az Adam! Tudtam, hogy előbb-utóbb újra szerelmes leszel. De ugye azt is tudod, hogy újoncként vigyáznod kell a munkahelyeden. Főleg a góréval. De persze ha tudok segítek és nyugi titokban tartom. Bár tanácsot nem tudom mit is adjak hiszen Rose nekem is tetszik, de nem érzem ezt a dolgot az ő részéről így nehéz lesz a szívét meghódítanom.

Ezen meglepődtem amit Mark mondott hiszen nem tudtam, hogy neki Rose tetszik. Azt hiszem kitaláltam valamit már csak a barátomnak kell teljesen felépülni.

19. fejezet--> A nagy titok

LISA

Szerencsére a nap eddigi része nyugis volt így az elmaradt papírmunkát csináltuk Rose-zal.

- Elmeséled, hogy miért ment el Nicole? kérdeztem barátnőm két jelentés között.

- Eléggé bizalmas és a laktanyán belül megoldottuk de nem szoktuk emlegetni így kérlek te se hozd fel ezt a témát majd. Elmondom de titok akárcsak nekünk. kezdte Rose. Ezt nekem is a régebben itt lévő tűzoltó srácok mesélték, először azt hittem nem is igaz a sztori de utána Nicole nekem is elmesélte. Egy időben együtt volt Raymond és ő, persze akkor még nem Raymond vezette ezt a laktanyát. Ebből a kapcsolatból Nicole-nak egy fia is született, mivel Raymond épp akkor tette le a vezetői képzést nem szeretett volna még családot. Így megkérte Nicole-t, hogy vetesse el. Mivel már nem lesz fiatalabb és Nicole pedig szeretett volna gyereket ezért természetesen nem vetette el. Raymond azt mondta neki miután megtudta ezt a dolgot, hogy nem az ő gyereke és nem akar vele foglalkozni. A mai napig nem ismeri a fiát állítólag. Raymond kinevezése után, és az időközben visszatérő Nicole még próbáltak egymás mellett dolgozni de nem igazán sikerült nekik. Sokszor veszekedtek ezeken a dolgokon még itt a munkában is.

- Ez nem tetszett a nagyfőnököknek gondolom. szóltam bele a sztoriba.

- Többek között ez sem és már a munkavégzésükre is kihatott mind a kettőjüknél. A vezetőség mondta nekik, hogy gondolkodjanak hogyan tovább. Pár nap múlva Raymond szabadságra ment, hogy lenyugodjon. Nicole pedig a gyerek miatt inkább átkérte magát irodába a központba közös megegyezéssel. zárta le a történetet a társam.

- Nem csodálom, hogy nem beszéltek róla. Eléggé komoly az egész sztori. De Nicole-lal még tartod a kapcsolatot? kérdeztem Rose-t.

- Még néha beszélünk de már nincs köztünk az a mély barátság ami akkor volt mikor együtt dolgoztunk. szomorodott el egy kicsit.

- Nyugi én itt vagyok neked és bármit elmondhatsz! tettem a vállára a kezem. El faxolod ezeket a központba, kérlek! adtam pár kész jelentést Rose-nak.

- Köszi ez rendes tőled. Persze, hamarosan jövök!

Sajnáltam Rose-t, hogy már nincs köztük Nicole-lal mély barátság. Lehet később összeülünk hárman és igyekszünk jó barátok lenni hiszen ha távolról is de kollégák vagyunk. Bár ez még csak az én gondolatom várok vele még Rose-nak elmondom. Épp csak kitaláltam a barátságmentő ötletem már kaptunk is egy riasztást. Hiába a városba sem áll meg az élet.

- Adam az előbb megállított a lépcsőn mikor faxolni mentem. törte meg a csendet Rose.

- Miért? kérdeztem érdeklődve.

- Megígértem, hogy semmit sem mondok de mivel rólad is volt szó csak neked elmondom viszont nem tőlem hallottad. De majd visszafelé mert megjöttünk. parkolt le a konténer mellé.

A srácok szintén hamar kiértek, miközben ők próbálták kinyitni a konténer ajtót mi megtudtuk, hogy gyerek lehet bent aki bújócskázott a barátaival. Szerencsére nem volt nagy a baj mivel a zárt térben nem volt már sok oxigén ezért ájult el. De megfigyelésre bevittük az egyetemi kórházba.

- A barátaimmal kicsi korunkban mi is szerettünk bújócskázni de azért ilyen helyekre sose bújtunk el vagy másztunk be. mesélte már a laktanya felé Rose.

- Nekünk Jesse-vel ez a bújócskázós korszakunk kimaradt. Anya mesélte, hogy mi mindig bunkert vagy sátrat építettünk és ott ha olyan kedvünk volt egész nap eljátszottunk. meséltem pár mondatot én is a gyerekkoromból. Visszatérve említetted, hogy Adam megállított mikor faxolni mentél. Mondtad, hogy majd elmondod és már ráérünk. kíváncsiskodtam.

- Jah igen. De tényleg nem tőlem tudod és titok, oké?

- Jó-jó, de mondd már. sürgettem.

- Adam tőlem kérdezte meg, hogy nem e tudom azt, hogy Ryan hadnagy nem e szerelmes beléd? Mondtam neki nem tudok róla. De ha tudnék akkor sem mondanék semmit.

Ezen meglepődtem. Lehet érdeklem Adam-et, talán a múltkori reggeli meghívás sem véletlen volt.

18. fejezet---> Féltékenység?

ADAM

Nehéz dolgunk volt a balesetnél ami a hídon történt de hála a csapat munkának mindenki szerencsésen megúszta. A délelőtt többi része már nyugodtan telt.

- Ma engedik haza Markot. Holnap délután elmegyünk meglátogatni? kérdezte Kevin.

- Persze. Megkérdezem a többieket is, biztos örülne nekünk.

- Délután tűzcsapokat kell ellenőriznünk a környéken. jött ki a hadnagyunk a góré irodájából.

Számomra a tűzcsapok ellenőrzése az egyik legunalmasabb feladat, de évente kétszer kötelezően el kell ezt a munkát is végezni. A riasztás óta Lisát sem láttam, biztos a mentősök pihenőhelyén van. Ebéd után végig jártuk a környéket és ellenőriztük, hogy minden tűzcsap működik e. Mivel meleg nyár volt így minden nap fel kellett készülnünk egy esetleges tűzesetre.

- Már eltelt egy hónap. Mi a véleményetek Lisáról? kérdezte Ryan útközben.

- Nekem nagyon szimpatikus, látszik rajta, hogy szereti és érti is a munkáját. mondtam.

- Én is egyre jobban kedvelem, hasonló okok miatt. mondta Kevin.

A többiek is hasonló véleményen voltak mint én. Nem tudom, hogy miért kérdezte ezt Ryan. Lehet szerelmes vagyok és kezdek féltékeny lenni? Miután visszaértünk az ellenőrzésből a laktanyába eldöntöttem, hogy megkeresem a mentőseinket és beszélek velük. Először Rose-zal hiszen ő mindent szeret tudni ami a laktanya életét illeti. Nem is sokat kellett keresnem a lépcsőn jött velem szemben.

- Szia Rose! Kérdezhetek tőled valamit, ha ráérsz?

- Szia Adam! Épp a papír munkába segítek Lisának de kicsit ráérek.

- Említett neked Ryan esetleg olyasmit, hogy tetszik neki vagy esetleg szerelmes Lisába? kérdeztem.

Láttam, hogy meglepődött a kérdésen.

- Nem, semmi ilyet nem mondott. De ha mondott is volna tudod, hogy nem pletykálok. Miért kérdezed? Csak nem féltékeny vagy? Netán esetleg szerelmes?

- Hát….nem is tudom. Talán kicsit kezdek szerelmes lenni. mosolyodtam el. De kérlek tartsd titokban!

- Persze, ne aggódj! De nem csodálkoznék rajta ha a hadnagynak is tetszene hiszen Lisa szép lány. Szerintem titokban sok srácnak tetszik.

- Igen igazad lehet.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Műszaki mentés. 18-as tűzoltó, 7-es katasztrófavédelem, és 16-os mentő!”

- Gyerünk mentsük meg Chicago-t! ezzel Rose elindult a mentő felé.

- Ahogy mindig! kiáltottam neki, miközben már a 18-as felé vettem az irányt.

„Beszorult személy a Way Street sarkán egy konténerbe.” jött a pontos cím már rádión.

Igaza van Rose-nak, hogy Lisa szép lány így én sem lepődnék meg ha több srácnak is tetszene a laktanyában. Ha én szeretnék vele járni, és azt hiszem, hogy szeretnék akkor nekem kell lépnem először.

- Megjöttünk! zökkentett ki Ryan hangja a gondolataimból.

- Adam hozd a fűrészt, gyorsan ki kell szabadítanunk! kiabált Peter. Már nem sok levegő lehet bent.

Miután a fa deszkával eltorlaszolt zárat szétszedtük már könnyen ki tudtuk nyitni a konténert.

- Egy gyerek van bent. Bújócskáztak a barátaival akik ott vannak! jött ki a szemben lévő boltból az eladó.

- Köszönjük, átvesszük. Lisa! Rose! Siessetek valószínű egy gyerek jutott bajba! kiabáltam a lányoknak.

Nem kellett sokat keresni szerencsére nem bújt nagyon mélyre a konténerben amiben virágföldek voltak felpakolva.

- Kap egy kis oxigént, mert itt már nem nagyon volt és azért ájult el a kissrác. De más baja nincs neki így elsőre! Azért megfigyelésre bevisszük az egyetemi kórházba. jött Lisa hozzánk.

- Rendben. A laktanyában találkozunk, köszi!

- Pakoljunk és irány haza! jött a távolból a hadnagyunk hangja.

Sosem értettem miért jó ilyen helyekre bebújni. Mi is sokat bújócskáztunk Emilyvel de, hogy konténerbe bújjunk még csak eszünkbe sem jutott. Igen szép régi gyerekkor.

17. fejezet---> Egy élet születése 2. rész

LISA

Reggel éppen csak pár szót váltottunk Adammel már mentünk is egy autóbalesethez. Szerencsére több mentőt is riasztottak a helyszínre így mire mi odaértünk már pár könnyebb sérültet elláttak a kollégák.

- Lisa! Rose! Segítsetek a lógó autóban lévőknek!

- Mindjárt jönnek a 7-esek és a 18-asok ha rögzítették a kocsit segíthettek! adta ki a parancsot Raymond.

Miután a srácok rögzítették a kocsit és felmértük a helyzetet, gyorsan bemásztam a hátsó ablakon ellátni a férfit. Szerencsére enyhébb sérülésekkel megúszta. A párjának viszont megindult a szülés így a nőt minél előbb biztonságba kellett helyezni.

- Rose mindent amit találsz a mentőbe gyorsan hozd ide! Siess! kiáltottam társamnak.

- Csak nyugalom, ne idegeskedjen! Segítünk és itt vagyunk! Nem lesz semmi baj! nyugtattam meg a kismamát. Srácok segítsetek kiemelni, mert már nem bírja a kötél sokáig.! kiáltottam Adaméknak.

- Itt vagyunk!

- Oké, de csak óvatosan, tegyétek hordágyra és vigyétek Rose-hoz még én kimegyek.

Szeretek a srácokkal együtt dolgozni mind a három tűzoltó csapat remekül végzi a munkáját. Legyen szó tűzesetről vagy műszaki mentésről.

- Lisa, siess mert már nem sokáig bírja a kötél! kiabált Ryan.

- Beszorultam, de azt hiszem jól vagyok!

- Csak ne nagyon mozogj, megyünk érted! Tarts ki! Adam gyere segíts! hallottam Ryan hangját.

Adam bemászott hozzám a kocsiba és próbált kiszabadítani még a többiek a kocsit próbálták stabilizálni.

- Rendben, ha készen álltok, gyertek gyorsan kifelé!

- Lisa menj előre siess! mondta Adam.

Miután kimentem a kocsiból már mentem is Rose-nak segíteni. De láttam, hogy a baba és az anyuka is jól van.

- Gratulálok, Rose! Szép munka! mentem a mentőhöz.

- Köszi Lisa! Kislány és a Dorothy nevet kapta. tájékoztatott a társam.

- Gratulálok a picihez! Megvizsgálom még de szerintem minden rendben van és mehetünk is a kórházba. fordultam az ifjú anyuka felé.

Fél órával később már a kórházba töltöttem ki a nyomtatványokat. Örültem, hogy ilyen elképesztő társam van mint Rose.

- Ügyes volt amit a balesetnél a szülésnél csináltál. Szuper mentős vagy! dicsértem társam mikor már visszafelé mentünk.

- Köszi. De pár dolgot már tőled is illetve az előző társamtól Nicole-tól is elnéztem.

- Jut eszembe, még nem is mesélted, hogy mi lett Nicole-lal. Felmondott vagy elküldték?

- Hát…mondjuk azt inkább, hogy közös megegyezéssel ment el. De majd elmesélem máskor ha szeretnéd. Most visszaértünk és a srácok sem szeretik ha ez a téma előjön. mondta Rose.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy miért mehetett el a 15-ös laktanyából az elődöm Nicole de nem faggattam a társam tovább. Remélem majd egyszer tényleg elmeséli.

- Szép munka volt csajok, a balesetnél! Csak így tovább! jött hozzánk Ryan mikor épp kávét készítettünk a konyhába.

- Köszi Ryan. De nem csináltunk semmi különöset csak a munkánkat végeztük. feleltem.

- Igen köszi Ryan! De Lisának igaza van, hogy csak a munkánkat végeztük. felelte Rose is. Szerintem tetszel Ryan-nek! súgta nekem miután ismét ketten voltunk a konyhában.

- Nem hiszem. Ha pedig jól tudom barátnője is van.

- Azt hiszem most épp nincsenek együtt legalábbis a srácok ilyesmiről beszéltek az öltözőben. mosolyodott el Rose.

A társam nagyon szeret minden friss információt tudni ami a laktanyán belül és kívül történik. Ezért ha valamit meg akarsz tudni csak mesélj Rose-nak. De szerencsére nem pletykálkodik és titkot is tud tartani.

16. fejezet--> Egy élet születése 1. rész

ADAM

Bátor lány ez a Lisa és van benne kezdeményező ösztön is. Mivel már engem is egyre jobban kezdett érdekelni így elhívtam reggelizni.

- Mit csinálsz mikor épp nem dolgozol? kérdezte Lisa még a reggeli kávénkra vártunk.

- Tanulok a katasztrófavédelmi sulira vagy pedig hajókat újítok fel a kikötőben. Te?

- Én szeretek a családdal lenni vagy pedig a barátnőmmel csak úgy el lenni. De én is készülök suliba, mert gyermekmentős szeretnék lenni.

- Nemes cél és gondolat. mosolyodtam el.

Reggeli közben még sok mindenről beszélgettünk megtudtam, hogy nagy állatbarát és szokott önkénteskedni is mikor teheti főleg gyerekek körül. Remélem a munkahelyen sem mondja el, hogy elhívtam mivel az csak a kisebbik dolog ha a srácok faggatóznak. De a góré nem nézné még jó szemmel legalábbis addig biztos nem még újonc vagyok.

Otthon még néztünk egy filmet Emilyvel a délután és az este többi részében pedig beszélgettünk.

- Ha elhívtad reggelizni nem lehet számodra Lisa közömbös. gondolkozott a nappali kanapéján, fekve Emily.

- Nem tudom, vagyis azt tudom, hogy barátként hívtam el  és azért amiért megmentette már az életem. De lehet igazad van és kezdek szerelmes lenni.

- Végre beismerted! derült fel nővérem arca.

- Oké-oké beismertem. De ne örülj még ennyire, jah és legfőképp Jesse-nek ne mondd el!

- Nyugi, tartom a szám.

- Köszi, viszont megyek pihenni mert holnap újra munka. Jó éjt Emy!

- Persze, neked is jó éjt öcsi!

Igaza lehet nővéremnek, talán Lisa nem közömbös számomra és talán kezdek szerelmes lenni ismét. De ha így is van a szívnek nem lehet parancsolni.

Másnap reggeli szokásos edzésem után már ismét indultam dolgozni és persze alig vártam, hogy Lisát is lássam. Remélem ő és én sem leszünk zavarban ha találkozunk.

- Jó reggelt mindenkinek! Markot ma már kiengedik a kórházból. Szerencsére semmi nem maradt neki vissza a baleset után. Már otthon fog gyógyulni. mondta a főparancsnok a reggeli eligazításon. Vigyázzunk Chicago-ra, jó munkát mindenkinek! zárta a sorait Raymond.

Az eligazítás után már nyugodtabb voltam, hogy a barátom is rendbe fog jönni. Ezt is Lisának és Rose-nak köszönhetjük először.

- Szia! Hogy vagy ma? üdvözöltem egy nagy mosollyal Lisát az udvaron mikor találkoztunk.

- Szia! Jól. Te?

- Én is főleg, hogy tudom Mark is a helyzethez képest jól van. Sokat köszönhet Rose-nak és neked. feleltem.

- Ez a dolgunk. Mint ahogy nektek az, hogy a roncsból vagy az égő épületből kihozzátok az embereket. mondta a maga szerénységével Lisa.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Műszaki mentés. 18-as tűzoltó, 7-es katasztrófavédelem, és 16-os mentő!” szólalt meg a rádióban már az ismert riasztási zene és hang.

„Autóbaleset a hídon, több sérült!” jött a további pontosítás.

- 5 perc és a 18-asok a helyszínen. szólt a központnak Ryan.

- 16-os mentő már a helyszínen, srácok siessetek! hallottam Lisa hangját is a rádióban.

- Fél perc és ott vagyunk. jeleztem vissza a mentősöknek.

Mikor megérkeztünk csak akkor láttuk, hogy négy autó ütközött össze egy pedig félig lefelé lóg a hídról.

- Oké fiúk, ti nézzétek meg a többi kocsi sérültjeit! Adam gyere velem és segítsünk Peter-éknek. adta ki a hadnagyunk a feladatot miután felmérte a bajt.

- Hozzatok köteleket és rögzítsétek a kocsit mielőtt még a folyóba esne! kiabálta Peter.

- Intézzük, gyere gyorsan Adam.

- Srácok siessetek, mert egy terhes nő van a kocsiban aki hamarosan megszül! kiabált Rose utánunk.

15. fejezet-->Kellemes időtöltés

LISA

Örültem, hogy Emily nálunk volt látogatóban. Nem tudtam arról, hogy Adam nővére. Szerencsére sokat is tudtunk beszélgetni. Mesélt New York-ról és a munkájáról ugyanis a Kriminológiai Intézetben dolgozik.

- Nem is említetted, hogy a tesóink együtt vannak. mentem reggel az öltözőbe oda Adamhez.

- Mivel nem tudtam biztosra, hogy Jesse a te bátyád. Reggelizünk együtt? Persze csak barátilag és köszönetképp, hogy csatlakoztál hozzánk. kérdezte Adam.

- Végülis még nem ettem és a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Így mehetünk. fogadtam el a meghívást.

- Szuper, itt nem messze van egy kisebb reggeliző hely a Bruberi Caffe & Bakery.

- Mehetünk, jól hangzik. mondtam.

A Bruberi nagyon kellemes hely volt, így korán reggel még sokan sem voltak és jobban tudtunk Adammal beszélgetni mint a munkahelyen. Megtudtam, hogy szabadidejében hajókat újít fel a kikötőben ha épp nem a katasztrófavédelmi suliba van.

- Köszi a meghívást! Jó kis hely és a reggeli is finom volt. mondtam miután már a metro felé sétáltunk.

- Szívesen. De erről egyenlőre senkinek se szólj. Tudod még újoncként nem közeledhetek senki felé, ha érted mire gondolok. Holnap látlak, addig is vigyázz magadra. köszönt el Adam a metronál.

- Értem, persze. Igen holnap találkozunk! Te is vigyázz magadra! búcsúztam Adamtől és elindultam hazafelé.

Aranyos srác ez az Adam, mellesleg jóképű, dolgozik és udvarias is. Ami sajnos azt illeti arról a pár kapcsolatomról ami eddig volt ezek a tulajdonságok nem mondhatók el.

- Sziasztok, jó reggelt! mentem vidáman be a házba.

- Szia napsugaram! Mi ez a jókedv korán reggel? kérdezte apa a nappaliban.

- Semmi különös. Megyek kicsit lepihenek, még mindig nem tudtam megszokni a 24 órázást. mondtam apunak.

Fent a szobámban miután játszottam Dominoval és az ő kis zugát is rendbe raktam felhívtam Rebeccát, hogy ha nem dolgozik találkozhatnánk délután. Mivel csak az üzenet rögzítő vette fel így hagytam neki egy üzenetet, hogy hívjon fel. Barátnőmet is kevesebbet látom mióta lediplomáztunk és dolgozunk. Néha az egyetemi kórházba összefutunk ha épp oda viszünk sérültet de akkor sem tudunk sokat beszélgetni. Végül a fáradság és a kimerültség is álomba nyomott.

 

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Már kora délután felé járhatott az idő.

- Szia Reb! szóltam még félig álmosan a telefonba.

- Szia Lisa! Mondd, miért kerestél?

- Nem tudom, hogy dolgozol e de ha nem később találkozhatnánk, egy csajos délután mit szólsz?

- Ma éjszakás vagyok, de este 6-ig ráérek. Persze találkozzunk, úgyis rég beszéltünk már egy jót.

- Szuper, a Millenium Parkba találkozunk utána pedig megbeszéljük. Oké?

- Rendben, háromkor? kérdezte Reb.

- Ott leszek. Mesélek is majd. mosolyodtam el a telefonba. Szia!

- Kíváncsian várom. Szia! ezzel barátnőm is bontotta a vonalat.

Miután letettem a telefont rájöttem, hogy már csak egy órám van elkészülni így elkezdtem készülődni. A belvárostól kicsit messzebb volt a park így előbb elindultam, hogy pontosan odaérjek a megbeszélt helyre. Mióta megépült a park szerettünk itt lenni Rebeccával jókat beszélgetni és nagyokat sétálni ha jó idő volt.

- Szia, de jó végre látni! ölelt meg barátnőm.

- Szia, téged is! Mit csináljunk? kérdeztem.

- Sajnos estére mennem kell dolgozni, de mit szólnál ha elmennénk a John Hancock toronyba ahonnan 360 fokban belátod a várost?

- Bár eléggé tériszonyom van amit tudsz is, de tudod mit menjünk. Még a lassan 25 évem alatt nem voltam ott fent egyszer sem. egyeztem bele barátnőm javaslatába.

Útközben elmeséltem Rebeccának az elmúlt napom és azt, hogy a tűzoltó srácok végre egyre jobban befogadnak és kezdenek velem jól kijönni. A mesélnivalóm végére pedig a ma reggelt hagytam mikor Adam elhívott műszak után reggelizni.