40. fejezet--> Régi emlékek

ADAM

HÉTFŐ REGGEL boldogan keltem. A reggeli edzés után még egy kevés zabpelyhes reggelire is volt időm mielőtt a műszakba indultam. A hétvégén lesz az előkészítőn a vizsgám. Most nagyon koncentrálnom kell, remélem Lisa is megérti és támogatni fog. Ha egy kis időm lesz meg is mondom ma neki. Első riasztás raktártűz. Kiemelt fokozatú és nem csak azért mert a belváros közelében van.

- Ne szakadjunk el egymástól és segítsünk a másiknak. Összedolgozunk a 7-es és a 15-ös brigáddal is! mondta útközben a hadnagyunk.

- Vettük és rendben!

Mire megérkeztünk már a tégla épület mind a négy szintje lángokban állt. Más laktanyákból is riasztva lettek így mire mi odaértünk már megkezdték a kiürítést.

- Még lehetnek a szinteken, Adam te menj Markkal! De nagyon figyeljetek egymásra is.

- Értettük. Nem lesz gond főnök! mondtam Ryan-nek.

Bent az ilyenkor szokásos forróság fogadott minket. Nem szabad meghátrálnom még akkor sem ha tudtam apa ilyen tűzbe halt meg mikor 10 éves voltam.

- Adam gyere segíts! hallottam Mark hangját.

Egy férfit mentettünk ki aki elég rossz állapotban volt.

- Mindenki kijött, üres az épület! mondta Peter.

A tüzet sikerült időben körülzárni így a többi épületre nem terjedt át. Mire a lányok visszaértek a Med-ből már a rendőrség is kint volt.

Lisa épp Jesse-vel beszélgetett mikor odamentem hozzá.

- Sziasztok! Lisa a férfi túléli akit Mark-kal hoztunk ki?

- Harmadfokú égési sérülései vannak. Egyenlőre a fájdalom miatt mesterséges kómába van. Többet nem tudok róla. Te jól vagy?

- Persze, ne aggódj ha visszaértünk a laktanyába beszélnünk kellene. mondtam.

- Rendben, megkereslek!

El akarom Lisának mondani, hogy az előkészítős vizsgám miatt a héten kevesebbet tudunk találkozni és azt is, hogy ezek a gyár-vagy raktár tüzek miért is szoktak hosszabb ideig megviselni. Mi visszaszereltünk a laktanyába miután eloltottuk a tüzet, azonban a területet még őrizték azon laktanya tűzoltói akikhez tartozott. Nehogy újra felrobbanjon vagy szikra keletkezzen.

- Itt vagyok ráérek. Mondd! jött Lisa a pihenőbe.

- Gyere menjünk a hátsó udvarra. Tudod a hétvégén lesz a vizsgám. vágtam egyből a közepébe.

- Igen tudom. Ne aggódj azt is tudom, hogy ez mennyire fontos neked. Így semmi baj ha a héten kevesebbet látjuk egymást munkán kívül. Gondolom ezt akartad mondani. előzött meg Lisa.

- Hát..ezt is. Köszi, hogy megérted. A másik pedig az, hogy el szeretném mondani miért visel meg jobban vagy hosszabb ideig ha gyár vagy raktártűzhöz riasztanak minket. 10 éves voltam mikor egyszer apa bevitt abba a laktanyába ahol ő szolgált. kezdtem a történetem. Kaptak egy riasztást raktár tűzhöz. Persze én gyerekként mint mindig csodálattal és büszkén néztem őket, ahogy kocsira pattannak és elindulnak. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez lesz az utolsó emlékem apámról.  Utána már csak arra emlékszem, hogy anya jött értem a laktanyába és hazavitt mielőtt még a tűzoltók visszaértek volna. Otthon sírva mondta el nekem és Emily-nek is, hogy mi történt. A nővérem már akkor 13 éves volt így ő már egyből megértette és próbálta feldolgozni a híreket, nekem viszont időbe telt.

- Ez szomorú és megértelek azt hiszem. De nagyon büszke vagyok rád én is és szerintem apukád is, hogy követted őt a hivatásában. ölelt meg barátnőm.

- Remélem így van, köszönöm. Csak szerettem volna ha ezt is tudod mivel a barátnőm vagy. Ezt nem sokan tudják a családomon kívül rólam. mondtam.

- Köszi a bizalmad. Szeretlek!

- Jó, hogy elmondhattam olyannak akiben megbízok. Én is szeretlek. Gyere menjünk vissza mielőtt a kedves kollégák gyanakodni kezdenének.

39. fejezet--->Boldogság a köbön

LISA

Szuper kikapcsolódós nap volt a görkori pályán és a strandon. Adam pedig tényleg komolyan szerelmes belém így adtam egy esélyt a kapcsolatunknak.

- De jó, hogy megpróbálod Adam-mal! Szerintem nagyon aranyosak vagytok együtt és rád fér a boldogság 25 évesen. mondta bátyám már hazafelé.

- Köszi, az igazság az, hogy már mikor a laktanyába kerültem megakadt a szemem Adam-on. De mivel még ugye újonc nem hozhatjuk nyilvánosságra a kapcsolatunk. Remélem felveszik a katasztrófavédelmi emelt szakra a suliba és majd akkor talán a kollégák is megtudhatják. Anyuéknak se mondj kérlek semmit. álltam meg a házunk előtt.

- Ezt a dolgot majd Adam-mel ti elmondjátok ha szeretnétek nekik. felelt Jesse.

Otthon még pakoltam, játszottam Domino cicával mert az utóbbi időben elhanyagoltam szegényt. Később beszélgettem a közösségi oldalon Adam-mal, végül korán lefeküdtem mert ki akartam magam pihenni a másnapi 24 órás munka előtt.

 

NAGYON BOLDOGNAK éreztem magam másnap reggel. azt hiszem ez a szerelem. Vártam már, hogy Adam-ot újra lássam még ha titokban is. Talán Rose-nak elmondom mert neki sokat köszönhetünk.

- De boldog valaki! jött az öltözőbe Rose.

- Az biztos. Ha lesz egy kis időnk csak neked elmesélek mindent.

- Csak nem Adam-ról és rólad van szó? kérdezte a barátnőm.

- De igen eltaláltad.

- Hát nem volt nehéz kitalálni. Adam-mal is összefutottam és neki is csak úgy ragyogott a szeme. Gyere mert tudod a nagyfőnök nem szereti ha késünk az eligazításról.

Az eligazítás után a mentőt néztük át Rose-zal. Elmeséltem neki a görkoris randinkat a hétvégén.

- Hát nem semmi tesóitok vannak! Én tuti megmondanám a bátyámnak még akkor is ha ikrek vagyunk és ismeri szinte a gondolataim is, hogy ne avatkozzon bele a szerelmi életembe.

- Hűha ti ikertesók vagytok. Nem is tudtam. csodálkoztam Rose mondatán.

- Hát igen…. csak ő négy perccel öregebb ezért a bátyám. nevetett. Bár külsőleg amennyire lehet hasonlítunk belsőleg már nem annyira.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! Tűzeset a 42. utca raktárában. 18-as tűzoltó, 7-es katasztrófavédelem, 15-ös vízszállító és 16-os mentő.”

- A raktártüzek sosem jók! Készüljünk fel minden lehetséges esetre. mondtam Rose-nak.

- Egyetértek, jól kezdődik ez a mai műszak is.

A belvárostól nem messze volt a raktár amiben ruhákat tároltak. Kiemelt fokozatú ugyanis a környéken irodaházak és egy óvoda is volt. A mi laktanyánkon kívül még további két laktanya tűzoltói is kint voltak.

- Nézd ott vannak a tesómék is a 32-es laktanyából. mutatott a társam tőlünk nem messze. majd ha végeztünk és időnk is lesz bemutatlak Roy-nak.

- Rendben, gyere segítsünk a srácoknak. feleltem mikor láttam, hogy még hoznak ki pár munkást.

Füstmérgezések, nehéz légzések, kisebb égési sérülések. Úgy tűnik egyenlőre mindenki megúszta könnyebben.

- Lisa! Rose! Segítenetek kéne! jött Adam és Mark ki az ajtón.

- Harmadfokú égési sérülés. Hűtőborogatás és vigyük minél előbb a Med-be. mondtam a társamnak.

Közben kiderült, hogy a férfi a raktár tulajdonosa és illegálisan tárolta ott a ruhákat és egyéb textileket.

Mire újra a helyszínen voltunk már a rendőrség is kint volt és a srácoknak sikerült a tüzet is körülhatárolni.

- Nekem is itt van a bátyám. mondtam Rose-nak, mikor a civil rendőrségi autót megláttam.

- Sziasztok lányok! Jól vagytok? jött Jesse hozzánk.

- Szia! Igen, de te, hogy-hogy itt? kérdeztem.

- Mivel illegális a raktár ezért mi is nyomozunk.

- Egy közös ügy. mosolyodott el Rose. ott van Roy azt hiszem végeztek kicsit odamegyek hozzá. mondta.

Még egy kicsit beszélgettünk Jesse-vel majd ő ment a dolgára, hiszen közben a srácok szerencsésen eloltották a lángoló épületet.

38. fejezet--> Esély a kapcsolatra

ADAM

Előbb odaértünk a parkba mint Lisa-ék. Nagyon ideges voltam liftezett a gyomrom.

- Mi a baj? kérdezte nővérem.

- Nagyon liftezik a gyomrom. Vagyis inkább pillangók repkedtek a gyomromba.

- Ez a szerelem. Jajj öcskös már bevallhatnád Lisának őszintén az érzéseid. Jesse-vel magatokra hagyunk és valamelyikőtök vallja be az érzéseit a másiknak.

- Mintha ez olyan könnyű lenne. Ha tudnád mennyire aggódok érte mikor csak nekik van riasztás. feleltem Emily-nek.

- Azt hiszem tudom. De ő is aggódik érted mikor az égő épületbe rohansz gondolom. Már jönnek is és csak ügyesen ha kettesben maradtok. mosolygott.

Ezek szerint a két nagytesó már kitalált valamit ami a Lisa és az én kapcsolatom illeti. Majd meglátjuk mi lesz, egyenlőre csak szeretném magam jól érezni.

Amint a görkori pályához értünk a tesóink már le is léptek Lisa nagyon jól tudott görizni így már tudtunk miről beszélgetni. Nem tudtam róla, hogy versenyszerűen korcsolyázott.

- Más téma, ezt már mondtam neked de én továbbra is szeretlek és szerelmes vagyok beléd. vettem bátorságot és vallottam Lisának ismét szerelmet.

- Én is elmondom neked, hogy szerelmes vagyok beléd és már régóta tetszel. De nem tudom menne e ez a járok veled dolog. Aggódok érted mindig mikor riasztáson vagyunk.

Megleptek Lisa szavai. Bár titokban azért reménykedtem, hogy neki is hasonló érzései vannak mint nekem.

- Én is mindig izgulok érted ha bevetésen vagy. Szeretném ha adnánk egy esélyt a kapcsolatunknak. Persze nem kell mindenkinek tudni erről. mondtam.

- Jó legyen nem bánom megpróbálhatjuk. Egyenlőre ne szóljunk senkinek.

- Persze. ahogy szeretnéd. De azért a tesóinknak szóljunk? kérdeztem és puszit nyomtam az arcára.

- Oké, de csak nekik. mosolyodott el újdonsült barátnőm.

Sokan voltak a strandon így időbe telt mire megtaláltuk Emily-t és Jesse-t.

- Az újdonsült szerelmesek? kérdezte nővérem.

- Úgy valahogy. feleltem és átöleltem Lisát.

- Ez szuper! Végre, jó látni együtt titeket. örült Jesse is.

- Köszi. Gondoltuk megpróbáljuk együtt, de egyenlőre ezt még csak ti tudjátok. feleltem.

- Mehetünk majd négyesben randizni is. tette hozzá Emily.

- Meglátjuk, egyenlőre csak Adam-mal szeretnék többet lenni. puszilt meg Lisa.

Egy kicsit még úsztunk, fagyiztunk a parton majd indultunk haza hiszen lassan ránk esteledett. Nagyon boldog voltam, hogy Lisa adott egy esélyt a kapcsolatunknak.

- Sugárzik belőled a boldogság! Jó így látni ismét! mondta Emily már hazafelé.

- Boldog és szerelmes is vagyok. feleltem. Nagyon szuper ötlet volt ez a sport nap.

- Egyetértek és bízok benne, hogy sokáig együtt lesztek Lisával. Hiszen rád fér a boldogság.

- Én is remélem. De anyunak még ne szólj, majd később mikor meglátjuk hogyan alakul a kapcsolatunk.

- Nyugi tartom a szám.

Otthon anya tv-t nézett a nappaliba.

- Jól szórakoztatok? kérdezte mikor bementem puszit adni neki.

- Igen, de el is fáradtam így megyek lepihenek a szobámba.

Gyors tusolás után még tanultam egy kicsit majd felnéztem a közösségi oldalra mert Lisával beszélni szerettem volna.

37. fejezet--> Egy jó sport

LISA

Holnapra még nem volt tervem az estleges semmit tevésen kívül így nagyon tetszett Adam ötlete a görkorizásról hiszen az egyik kedvenc sportom. A válasz üzenetem előtt még Jesse-t is megkérdeztem jó lenne e neki a program és mit szól hozzá, hiszen Emily is velünk tart.

- De szuper ötlet volt ez Adamtól! Nagyon szeretek görkorizni szerintem a legjobb sport. örült a meghívásnak bátyám.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog akkor írok neki. Azt is megírom neki, hogy holnap délelőtt hívom.

- Egyszerűbb lenne ha azt is megírnád neki hol és mikor találkozzunk és már nem kéne holnap felhívnod. De ez a szerelem! ezzel már ment is a szobájába valami sportot nézni.

Igen ez a szerelem mikor már tényleg sokat gondolsz rá, szeretnéd a hangját hallani és ha bevetéseken vagytok aggódsz érte. Azt hiszem nem tudom tovább titkolni előtte sem már, hogy szerelmes vagyok belé. Holnap a sportos napon keresni fogok alkalmat és elmondom Adamnak az érzéseim. A program napján eszembe jutott, hogy strandolhatnánk is hiszen nem messze a kori pályától van a North Avenue Beach strand is. Ki tudja meddig lesz még szép időnk.

Hamar elkészültem, a kedvenc bordó nyári sport szettem vettem fel. A sötétkék fürdőruhám pedig betettem a hozzá illő fürdőlepedővel a táskámba.

- Azta nagyon kicsípted magad! futottam össze Jesse-vel.

- Te sem panaszkodhatsz! vágtam vissza neki.

- Már megint szópárbaj? kiabált anya a nappaliból.

Mikor leértünk elköszöntünk tőle és már mentünk is a megbeszélt találkozóra.

Emily és Adam már a parkban voltak mire odaértünk.

- Sziasztok! Végre itt vagytok! Azt hittem nem is jöttök már. üdvözölt Adam minket.

- Tudod Lisa sokat tud készülődni! felelt bátyám Adamnak.

- Jesse ilyet ne mondj hölgyek jelenlétében! védett meg Emily már útközben.

- De tudja, hogy szeretem ahogy téged is Emily. vette elő Jess az aranyos arcát.

- Igen tudom. Én is szeretlek. mondtam. De végre itt vagyunk.

Kora délutáni nyári meleg volt, így nem sokan koriztak a pályán. Emily és Jesse meggondolták magukat így ők előbb úszni mentek. Bár gyanítom, hogy kicsit kettesben akartak hagyni minket Adam-mal.

- Jól itt hagytak minket a tesóink. mondtam mikor már a korit vettem a lábamra.

- Hát igen, de szerintem szándékosan csinálták. mosolyodott el a kori partnerem. Mióta tudsz ilyen jól görkorizni? kérdezte mikor már látott pár kör után a pályán.

- Általános és közép suliban versenyszerűen görkoriztam és korcsolyáztam is. Csak utána jött egy csúnya baleset és a versenysportot abba kellett hagynom. meséltem mikor pihenőt tartottunk.

- Mi történt?

- Elszakadt a térd szalagom, igazából ott döntöttem el, hogy mentős leszek. folytattam a történetem. Sokáig nem mertem a lábamra venni ezeket a sport szereket de végül hát nevezzük ösztönnek erősebb volt és újra belevágtam.

- Csak emiatt lettél mentős? csodálkozott Adam.

- Igen és azért, mert anya a mai napig egészségügyben dolgozik és érdekel valamint bennem van, hogy más embereken segítsek.

- Ezt megértem, hasonló okokból lettem én is tűzoltó. Apa is lánglovag volt és mindig csodálattal néztem mikor riasztáskor kocsira pattantak.

Kicsit még beszélgettünk korizás közben végül megkerestük a testvéreinket a strandon.

36. fejezet---> Motiváció a tanulásban

ADAM

Szerencsére a vasúti baleset után a másnapi műszakváltásig már nyugodtan telt az este. Marknak elmeséltem Lisa szülinapját és azt, hogy mindent új fejezettel kezdünk ami kettőnket illeti.

- Ez remek hír! Ha te boldog vagy akkor én is. Örülök ha lassan túl vagy az exeden.

- Köszönöm. Rendes tőled, igen túl leszek már Izán. Eldöntöttem, hogy Lisára fogok ezentúl koncentrálni. Már van is egy jó program ötletem.

 

KEDDEN reggel otthon megkérdeztem nővérem, hogy lenne e kedvük Jesse-vel és velünk Lisával egy közös programhoz.

- Lisa mondta, hogy szeret görkorizni. Utána néztem van egy elkerített pálya a North Avenue Beach-en. Holnap ha nekik is jó elmehetnénk. Mit szólsz?

- Szuper ötlet. Nem is tudom mikor görkoriztam utoljára. derült fel Emily arca.

- Ez az. Akkor felhívom Lisát és megkérdezem ő mit szól a programhoz.

Mivel nem vette fel a telefont inkább úgy döntöttem írok neki egy üzenetet. Remélem jó lesz nekik a holnapi nap és tekinthetem ezt randinak.

- Sikerült Lisával beszélned? kérdezte ebéd után tesóm.

- Nem, de írtam neki üzenetet remélem fog válaszolni.

Jövő héten vizsgázok a katasztrófavédelmi előkészítőn így a nap hátralévő részét tanulással töltöttem. Mióta tudom, hogy a szerelmem is abba a suliba fog járni ahová én még csak szeretnék jobban és odafigyelve készülök az írásbeli vizsgára is. Nagy motivációt szerzett nekem ezzel Lisa. Üzenet tőle, csak gondolnom kellett rá. „Szia Adam! Szuper ötlet ez a görkorizás. Jesse is szívesen jön velünk. Holnap délelőtt hívlak a részletek miatt. Puszi: Lisa” Nagyon megörültem az üzenetnek.

- Lisa írt SMS-t, hogy jó nekik a holnap Jesse-vel! mentem nővérem szobájába.

- Remek, páros randi?

- Nektek nem tudom mi lesz Jessse-vel, de én csak szeretném ha ez randi lenne. Elrontottam az elsőt nem akarok a másodikkal is így járni. Így lovagias leszek és Lisa eldönti minek szeretné. Nem siettetem.

- Ez aranyos. Alig várom a holnapot! Jó éjt és szia!

Bár nem mondtam Emilynek de én is alig vártam már a holnapi napot.

Szép késő nyári napra ébredtem másnap. Jó lenne ha az idő is ilyen maradna mert esetleg a sportolás után úszhatnánk is egyet a strandon.

- Szia! Már ilyen korán tanulsz? nézett be anya.

- Szia! Igen, mert mindenképp az „EF Chica Felnőttképző Központ” tanulója szeretnék lenni. Motivációm is van már de erről később. Délután Emilyvel görkorizni megyünk. említettem anyának a mai programot.

- Nyugodtan, viszont legyetek óvatosak mert rég görizetetek már.

- Anyu, nagyok vagyunk már nem kell aggódnod!

- Egyszer ha gyereked lesz megértesz és megtudod. Készítek reggelit! ezzel már ment is a konyha felé.

Remélem egyszer lesz majd gyerekem és persze az is megvan, hogy ki lehetne az anyukája de még fiatalnak érzem magam az apasághoz.

- Hahó nagyon a gondolataidba merültél megint. Hívott már Lisa?

- Jó reggelt! Bocsi, még nem hívott. De anya itt volt, mondtam neki a délutáni program tervet. Mire ő csak azt válaszolta, hogy legyünk óvatosak mert rég görkoriztunk már. A Bell tesókat inkább nem is mondtam neki.

- Nem is baj. Tudod mióta apa meghalt nagyon félt minket, legfőképp téged a szakmád miatt. ölelt át Emily.

- Persze ezt én is tudom. De Chicago legjobb laktanyájában a legjobb és legprofibb tűzoltókkal dolgozom. Így nincs miért aggódnia. Hív Lisa!

- Szia! Mondd!

- Szia! Találkozzunk a Millenium Park bejáratánál kettőkor?

- Oké, ott leszünk. Arra gondoltam, hogy utána úszhatnánk egy kicsit a strandon. Így hozzatok strand cuccot is.

- Ez jó ötlet, viszünk. Szia, hamarosan találkozunk!

- Szia Lisa és várom!

- Ez ám a felhőtlen boldogság. De hol és mikor találkozunk?

- Millenium Park bejárata, két óra. adtam át az információt nővéremnek.

- Szuper! Akkor kezdek is készülődni! sietett a szobájába.

35. fejezet---> Beiratkozási nap

LISA

Adamot ellátták a Chicago Med-ben és útközben az ilyenkor szokásos fánkot is megvettem már alig vártam, hogy egy kicsit pihenjek a laktanyában.

„Figyelem riasztás! Figyelem riasztás! 16-os mentő rosszullét egy óvodában.” kaptuk az újabb hívást.

- Holnap mész a suliba beiratkozni ugye? kérdezte Rose útközben.

- Igen, kíváncsi vagyok a csoport társaimra, tantárgyakra és előadókra valamint a suliból sem sokat láttam még.

- Majd mesélj róla, és persze ha a képzés beindul arról is! Itt is az ovi. állította le társam a mentőt.

A kis beteg akihez riasztottak minket a földön feküdt és már eszméletlen volt.

- Szed valami gyógyszert esetleg van valami betegsége? kérdeztem az óvónőt miközben megvizsgáltam.

- Cukorbeteg és inzulint kap. Legalábbis az anyukája ezt mondta, mikor beíratta.

- Köszönöm. Rose kérlek nézd meg a vércukor szintjét. kértem a társam.

- Elég alacsony. Miután beadták az injekciót evett a gyermek? kérdezte Rose.

- Azt mondta nem éhes. felelte az óvónő.

- Inzulin után enni kell neki még akkor is ha ő nem akar. Bevisszük az egyetemi kórház gyermek osztályára megfigyelésre. mondtam a nevelőjének.

- Köszönöm. Addig értesítem a szülőket.

„Központ a 16-osnak, végeztek? A 18-as tűzoltó csapatnak segítség kell a magasvasúti balesetnél.”

- Igen végeztünk, indulunk. jeleztem vissza.

- Jó mozgalmas hétfő!

- Az biztos, induljunk! csuktam be az ajtókat a mentő bejárónál.

A baleset szerencsére nem volt súlyos így senkit sem kellett kórházba vinnünk. Egy óra múlva már ismét a laktanyába voltunk.

Az udvaron kicsit beszélgettünk Adam-mal utána pedig az elmaradt jelentéseket írtam.

MÁSNAP…reggel már munka után indultam az iskolába beiratkozni. Még ezen az útvonalon nem nagyon jártam így a beiratkozás kezdésére értem oda. Sokan voltak hiszen a többi képzésre is ma lehet beiratkozni.

- Jó reggelt! Lisa Bell. mondtam a nevem a regisztrációs pultnál.

- Jó reggelt! Itt vannak a papírok töltse ki és ott a szemben lévő teremben adja le.

Személyes adatok, iskolai végzettségek kitöltése után még volt pár orvosi és pszichológiai kérdés amire válaszolni kellett. Ez már tényleg az utolsó lépés mielőtt elkezdem a gyermekmentős tanfolyamot. Az iskola nagyon modern berendezéssel rendelkezett. Padok helyett kényelmes székeken és asztalokon jegyzetelhettek a tanulók. Kívülről viszont egy négyemeletes iroda épületnek látszott. A környék is remek volt, üzletek és kávézók a közelben és nem messzi volt a Millenium Park is. Remélem Adam is ide fog járni és néha közös óráink is lesznek. Dél körül értem haza.

- Sziasztok, végre itthon!

- Szia Lisa! Jujj de fáradtnak és nyúzottnak látszol. jött a nappaliba Jesse.

- Kösz bátyó! Tegnap mozgalmas egy munkanapom volt, ma reggel pedig voltam beiratkozni.

- Jah tényleg, az ma volt, és?

- Ez a téma már engem is érdekel. ült anya mellém.

Meséltem nekik a beiratkozásról, a suliról és környékéről. Látták rajtam, hogy ez a dolog nagyon boldoggá tesz így persze ők is örültek. Anya délutánra ment dolgozni így Jesse-vel beszélgettünk addig még apa haza nem ért.

34. fejezet--> Egy fárasztó vonulás 2. rész

ADAM

Épp csak végeztünk az eligazításon már vonultunk is az első riasztásunkhoz.

- Hallottátok a főparancsnokot! Kiemelt riasztás, így ne menjetek messze egymástól és mindenhová párba menjetek! utasított minket a hadnagyunk.

Kórháztűz ettől rosszabb már csak a gyártűz, legalábbis az én listámon.

- Szinteken kezdjük a mentést! adta ki az utasítást Ryan. Párban dolgozzatok és figyeljetek egymásra!

Én Ryan-nel voltam az 5. emeleten. – Tűzoltóság kiáltson! hangzott az ilyenkor jól ismert mondat a számból.

Kivittem pár járó beteget és ápolót, mivel a fekvő pacienseket már a srácok lehozták tűzoltó daru segítségével. Az alsóbb szintekről is sikeresen kimenekült mindenki.

- Adam gyere mert mindjárt beomlik a tető! kiabált Ryan. De nem tudtam merre is induljak.

- Megyek, de merre vagy? Semmit sem látok és beakadtam valamibe! kiabáltam.

Nem mehetett még messze tőlem mivel hamar odaért hozzám és ki is szabadított.

- Jól vagy? kérdezte már a kórház előtt.

- Csak a vállam sérült meg azt hiszem. Kösz, hogy kiszabadítottál.

- Örülök ha jól vagy. Persze, hogy kiszabadítalak mint bármelyik más társam is. De mutasd meg a vállad Lisának vagy Rose-nak.

- Oké főnök! Megyek megkeresem a lányokat.

Mivel sehol sem találtam őket így úgy döntöttem, hogy a kocsinál megvárom valamelyiküket. Miután Lisa megnézte a vállam és bekötötte már indultunk is a kórházba.

Szerencsére nem volt túl mély a vágás de miután lefertőtlenítették a biztonság kedvéért pár öltéssel összevarrták.

- Köszi Scott! Ezzel dolgozhatok tovább ugye? kérdeztem a dokit.

- Igen még szerencse, hogy a bal vállad. Jah és az, hogy a város legjobb mentősei nálatok dolgoznak. De azért vigyázz magadra! köszönt el.

A lányok már végeztek az ilyenkor szokásos papír munkával és a mentőnél vártak.

- Induljunk haza! Gyere te Chicago hőse! szólt Rose.

Útközben megálltunk egy utcai fánk árusnál.

- A kis túlélő csapatnak is viszünk édességet. Ilyen nehéz és összetett bevetés után megérdemli a 15-ös laktanya. jött Lisa vissza a fánkostól.

- Ez jó ötlet! Ha nehéz vagy kemény eset után vagyunk néha meglepjük magunkat a kedvenc csokis sütinkkel! mesélte Rose útközben.

A laktanyában mindenki örömmel fogadta a desszertet. Ismertem már egy ideje a srácokat így tudtam mennyire édes szájúak. Miután elfogyasztottuk a hirtelen jött fánkokat ismét egy újabb riasztást kaptunk. Ezúttal magasvasúti baleset műszaki mentéshez sietett a csapat.

Bent ragadt utasok, kisebb karcolások és sérülések. Nem volt nagy baj mert azt hiszem mára elég volt a nehéz mentésekből.

Egy óra múlva már ismét a második otthonunkban voltunk.

- Jobb a vállad? kérdezte Lisa, mikor az udvaron találkoztunk.

- Megmaradok, vagyis azt hiszem. feleltem vidáman.

- Akkor jó. Ennek örülök! Viszont megyek és csinálom az ismét eléggé összegyűlt jelentéseket. búcsúzott.

Miután elváltunk egymástól megkerestem Markot hiszen a reggeli rövid beszélgetésünk óta még nem tudtam neki semmit mesélni.

33. fejezet--> Egy fárasztó vonulás 1. rész

LISA

Szerencsére Adammal minden köztünk lévő dolgot meg tudtunk beszélni. Jó volt a bulim örültem az ismerősöknek és a barátoknak is.

- Köszi Jesse a bulit és mindent! Ha te illetve ti nem vagytok még a szülinapom is elfelejtem!

- Szívesen. Többek között ezért is vagyunk neked és egymásnak. Láttam, hogy Adammal külön vonultatok, megbeszéltetek mindent?

- Igen, újra kezdjük a köztünk lévő barátságot. De most ha nem baj megyek aludni mert fáradt vagyok. Jó éjt és még egyszer köszi!

- Neked is és szívesen. Szeretlek hugi!

A szobám díszítését még meghagytam, úgy döntöttem csak akkor szedem le ha a lufik már leeresztettek. Az ajándékaim is csak nagyjából pakoltam még el. Adam virágát természetesen olyan helyre tettem, hogy mindenhol szem előtt legyen. Megnéztem a mobilom mert zölden világított ami azt jelenti, hogy SMS-t kaptam. „Szia! Bocs, amiért nem tudtam a bulidra elmenni de ma dolgoznom kell, boldog szülinapot és bepótoljuk majd! Puszi: Reb” Megértem őt az egészségügyi pálya már csak ilyen ezt én is tapasztalom. Gyors válasz után már én is ágynak dőltem.

 

HÉTFŐ REGGEL… nagyon nehezen és álmosan keltem fel. Egy erős kávé talán felébreszt annyira, hogy munkába induljak.

- Jó reggelt hercegnőm! köszönt anyu mikor a konyhába értem. Tessék itt egy csésze kávé! Nagyon álmosnak tűnsz még.

- Neked is anya! Köszi a kávét és a tegnapi bulim is Jesse-nek már mondtam, ha ti nem vagytok a szülinapom is elfelejtem.

. Szívesen. Azért biztos valamiről eszedbe jutott volna a szülinapod, ha másról nem akkor a naptárról. nevetett anyu.

Odanéztem az étkezői falrészre ahol a naptárunk helye volt. A tegnapi naphoz oda volt írva, hogy: Lisa 25. szülinapja.

- Ez nagyon jó ötlet! Viszont most megyek, majd útközben bekapok valami reggelit! Szia! ezzel már vettem is a táskám és indultam dolgozni.

Eligazítás után már kaptuk is az első riasztást ami ezúttal kórházi tűz volt.

- Kiemelt fokozatú! Kérlek vigyázzatok magatokra és egymásra! hallottuk a rádióba a főparancsnok hangját.

- Jól kezdődik a nap. mondtam.

- Hát az biztos. De nagyon oda kell tenni magunkat, biztos lesz jó pár beteg akiknek segítenünk kell és a füstmérgezéseket még bele se számoltuk. felelte Rose.

A tűz a Northwestern Memorial-ban ütött ki. Szerencsére még nem érték el a lángok az egész épületet így mentettek és tüzet is fékeztek a tűzoltó srácok.

- A 18-as csapat felmegy a szintekre menteni! hallottam Ryan hangját.

Eddig is nagyon izgultam Adamért nehogy valami baja legyen. De a tegnapi nap után még inkább.

- Látom ideges vagy! Nyugi Adam és a többiek a legjobbak és eddig szerencsére mindig kijutottak! Ne aggódj, bár ha szerelmes az ember ez természetes. Gyere nézzük meg a betegek állapotát! jött Rose a mentőhöz.

- Igen tudom, oké foglalkozzunk a betegekkel.

Akik eddig kint voltak szerencsésen megúszták a tüzet és azon kívül nem lett bajuk ami miatt már egyébként is a kórházban voltak.

- Oké egy perc és minden egység hagyja el az épületet! Kifelé, de gyorsan! hallottam Raymond főparancsnok kiabálását és rádiózását a bent lévőkkel.

- Mivel szerencsésen túlélte mindenki aki kint van megnézem a mi srácainkat is, jól vannak e. mondtam társamnak.

- Persze ez jó ötlet. Menj csak én boldogulok.

Nagyon aggódtam Adamért és persze a többiekért is. Bár tudtam, hogy ők a város legjobb tűzoltói mégis féltettem őket.

- Jól vagytok és mindenki szerencsésen kijutott? kérdeztem Ryan-t.

- Nyugi, ne idegeskedj! Jól vagyunk, csak Adam válla sérült meg kicsit mikor elesett egy lehullott tetőszigetelésben. Ott van a kocsinál.

- Kösz Ryan! Örülök ha jól vagytok. Adamet pedig mindjárt megnézem.

- Örülök, hogy te is jól vagy. sétáltam a 18-as kocsihoz. Mutasd a vállad, megnézem.

- Köszi Lisa! Ez ismerős helyzet. Mintha pár hónappal ezelőtt is meggyógyítottál volna. mosolyodott el Adam.

- Azért is vagyok, hogy nektek segítsek. Gyere beviszünk a kórházba mert össze is kell varrni. kísértem őt a mentőnkhöz.

32. fejezet--> Tiszta lappal

ADAM

Szuper buli lett Lisa születésnapjából. A házuk a város elit részén, de központi helyen van mintha kertvárosban lennénk. Dombos hely de az utca elején, sok fa és zöld valamint egy úszó medence is volt a kertben. Szép világos barna színű ház nagy ablakokkal. Az emeleten volt még egy kisebb nappali ahol beszélgettünk.

- Tudom egyenlőre csak barátként tekintesz rám. mondtam. De lehet én időzítettem rosszkor és rossz helyre a vallomásom is. Csak azt hiszem, hogy Ryan is szerelmes beléd.

- Nagyon aranyos és meghitt volt a vallomásod. Ne aggódj ha így is lenne nekem nem tetszik Ryan. vallotta be Lisa is őszintén az érzelmeit. Különben is neki családja van ha, jól tudom.

- Lassan már én nem tudom a szerelmi életét követni de a lényeg az, hogy ő talán igen. nevettem el magam. Bár biztos nem egyszerű a barátnőjének vagy feleségének lenni. Ez a mondat maradjon köztünk. tettem a kezem a számra elvégre a hadnagyomról beszéltem.

- Persze, köztünk marad. Gyere megmutatom a ház többi részét is ha érdekel. húzott fel a fotelból.

A ház belső része is csodálatos volt. Tágas és világos terek, nyugtató színek. Lisa szobáját nem láttam még. De nem erőltetem majd ha szeretné megmutatja.

- Gyere még a szobám megmutatom és azt hiszem mindent láttál.

Azt hittem a szobáját nem akarja megmutatni, de jó esett, hogy a privát helyére is betekinthettem.

- Csodaszép a szobád is. Szép és kellemes tengerparti hangulatú. Jajj egy vadállat! kiáltottam fel.

- Nyugi, ő csak Domino a cicám. A tűztől nem félsz a cicáktól pedig igen. nevette el magát Lisa. Csodálkozom, hogy előjött általában fél az idegenektől.

- Hát ha tűzbe rohansz tudod, hogy nagyjából mire számíthatsz. Biztos szimpatikus vagyok neki, mármint a macsekodnak.

- Igen, mert már kéri, hogy simogasd meg! De gyere lassan vége a bulimnak és még nem táncoltam. vezetett a kert felé.

Miután Domino cicát kicsit megsimogattam mentünk is vissza bulizni. Jó, hogy sikerült mindent megbeszélnünk és tiszta lappal újra elkezdjük a barátságunk. Kicsit még táncoltunk végül lassan elköszöntünk mi is és a többi vendég is hiszen holnap munkanap.

- Nagyon jó kedved van és miután visszajöttél a kertbe egész végig csak mosolyogtál te is és Lisa is. mondta nővérem már hazafelé.

- Igen szuper kedvem van. Megbeszéltünk mindent Lisával. Azt hiszem újra szerelmes vagyok!

- Ez jó hír! Bízzunk benne, hogy Lisa is hasonlót érez a mai nap után irántad. De azért még hódítsd meg a szívét hátha nem ilyen erősek az érzései mint neked. felelte Emily.

- Tudom és azon leszek. Kitalálok valami jó programot ami neki is tetszene.

Otthon már csend és sötétség volt mire hazaértünk. Anya biztos korábban lefeküdt mert nem lehet könnyű neki, még mindig két munkahelyen dolgozni sokszor hétvégén is.

- Jó éjt Emily! Aludj jól! köszöntem el nővéremtől.

- Neked is Adam és te is!

Nagyon fáradtnak de ugyanakkor boldognak is éreztem magam. Egész este szinte Lisával voltam, de már most hiányzik, pedig tudtam holnap újra látom.

 

MÁSNAP REGGEL… sikerült időben felkelnem bár még nem éreztem magam teljesen kipihentnek a tegnapi buli után. Szerencsére a jó kedvem nem veszett el. Azt hiszem már Izán túl tettem magam, és mostantól Lisára fogok koncentrálni. Egy könnyű reggeli után már mentem is dolgozni hiszen a város polgárai ma is számítanak ránk.

- Felhőtlen jókedv, ez tetszik! ölelt meg a barátom a laktanya előtt.

- Mark, de jó visszatértél! Üdv újra nálunk! öleltem meg én is. Igen jó kedvem van. Ha lesz időnk és négyszemközt leszünk elmesélek mindent.

Annyira az érzelmeimre és Lisára koncentráltam el is felejtettem azt, hogy Mark a mai műszakban tér vissza hozzánk. De jó végre ismét teljes a 18-as tűzoltó csapat.

31. fejezet--> Meglepetés parti

LISA

Este már tudtunk pihenni és az éjszaka is eseménytelenül telt. Így reggel kicsit kipihenve adtuk át a napi feladatokat a váltó társainknak.

- Boldog Szülinapot! ölelt meg Rose az öltözőben.

- Köszi, ki is ment a fejemből a mai születésnapom.

- Reggeli a közeli tejivóban? Szülinapod van így a vendégem vagy!

- Oké mehetünk. egyeztem bele.

Az elmúlt napok eseményei és történései teljesen elfeledtették velem azt, hogy ma vagyok 25 éves. Örülök neki, hogy Rose nem felejtette el és figyelmeztetett is rá. Nagyon jó barátnő és munkatárs. Otthon is készültek így mikor beléptem már reggelről éreztem a jó illatokat.

- Boldog Szülinapot napsugaram! jött apu a lépcsőn le.

- Köszi, jó illatok vannak már most.

- Még vagy száz évig boldog szülinapot hugi! ölelt meg Jesse is. Nézd meg a szobád. kérte.

- Már most félek mit csináltál vele.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és egyenesen a szobámba mentem. Nagyon meglepődtem színes boldog 25. születésnapot feliratú lufik, Happy Birthday függő díszek az egész szobában. Az asztalomon pedig egy képeslap a következő írással: „Estére ne tervezz programot! Puszil: bátyád” Hát ha meglepetés bulit tervezett ezt még gyakorolnia kell. De persze semmit nem tervezetem így jó lesz kicsit kikapcsolni a munka körforgásából. Nem tudom mit veszek fel este de még van egy kis időm átgondolni. Nagyon jól esett tegnap Adam hívása és az, hogy aggódik értem. Kicsit még pihentem és kikapcsolódtam mielőtt az esti bulimra elkezdtem készülni. A világossárga nyári koktél ruhám mellett döntöttem. Nem tudom, hogy Jesse kiket hívott meg a partira. Csak reméltem a két barátnőmről Rose-ról és Rebbecca-ról sem feledkezett meg. Jó lenne ha Adam is eljönne, igazából ő lenne a legnagyobb meglepetésem. A hosszú hajam csak egy kicsit begöndörítettem és már indultam is a partimra.

- Boldog Születésnapot! kiáltották egyszerre a barátaim és az ismerőseim.

- Köszi jó, hogy itt vagytok!

- Itt pedig a tortád. vezetett az asztalhoz Jesse.

Egy nagy mentőautós tortát láttam meg az asztalon.

- Ez csodaszép! Köszönöm! hatódtam meg.

- Ha jobban megnézed ez a mi 16-os mentőnk torta változata. jött mellém Rose.

- Rose, de jó, hogy te is itt vagy! öleltem meg. Most ahogy jobban megnézem tényleg a mi 16-os mentőnk ehető változata. nevettem el magam.

A gyertya elfújás és az ajándékok átadása után már csak a bulié volt a főszerep. Tudtam, hogy holnap ismét dolgoznom kell de most nem ezzel foglalkoztam.

- Szuper tesód van amiért ilyen bulit összehozott neked. jött mellém Adam.

- Az biztos, szeretem is őt nagyon. Bár gondolom ezt neked nem kell magyaráznom hiszen te is szereted Emily-t.

- Igen így van. Csodaszép vagy ebben a sárga ruhában. Bár te mindenben csinos vagy! udvarolt Adam.

- Ez kedves tőled, köszönöm és a csodaszép virágokat is. Ha most van egy kis időd megbeszélhetnénk a randis dolgot. Persze ha csak szeretnéd.

- Igen az jó lenne. De a vendégeidnek fel fog tűnni, hogy pont az ünnepelt nincs itt.

- Elintézem várj meg a lépcsőnél!

Megkerestem Rose-t és mondtam neki, hogy falazzon nekem még én egy kicsit beszélek Adammal négyszemközt. Barátnőm persze egyből igent mondott de kért, hogy utána neki is meséljem el a történteket. A fenti nappali rész pont jó  hely lesz, kicsit távol van a kerttől így a legjobb hely a beszélgetésre.

- Csodaszép házatok van!

- Köszi! Apa sokat dolgozott és dolgozik érte a mai napig. mondtam.

Szerencsére megbeszéltük a randis dolgot. Megegyeztünk abban, hogy nem a legjobb volt az időzítés egyikünk részéről sem.

- Kezdjünk mindent új lappal. mondta Adam.

- Rendben, én benne vagyok. mosolyodtam el és öleltem meg.